Drupal

id. Frivaldszky János:    

Németvölgyi úti vendéglők. 

A Németvölgyi úti vendéglők! Nem mintha holmi borissza család lettünk volna. De minden sarkon volt egy vendéglő.  Mikor megjelent a Hegyvidéki vendéglátás c. könyv, nem restelltem mélyebben utánanézni történetüknek.[1] A Németvölgy meg még az Orbánhegy, Mártonhegy, Svábhegy déli lejtői a történelmi budai borvidékhez tartoztak. Ez látta el borral Buda királyi városát egészen az 1884 évi katasztrófáig, amikor az amerikai filloxéra elpusztította az egészet. A borvidék akkorra már kedvelt nyaraló- és kirándulóhelyévé vált a városiaknak. Termelői bort már nem tudtak adni a sváb gazdák, hát beszereztek máshonnan, s árulták az akkor megszületett vendéglőkben.  Kezdjük a Makk Hetessel. Ez az 1928-ban székesfővárosi költségen épült városi házakban nyílt meg, népszerűsége és neve azóta változatlan.[2]A Németvölgyi út és Bürök utca elágazásában is állt valaha egy vendéglő. Már az 1870-es években itt állt a nyilvánvalóan magyarosított nevű és ugyanúgy kétségtelenül Vörösmarty-kedvelő Cserhalmay úri nyaralója,[3] amely később funkciót váltva Pettik, Marada, Wimmert, Papp vendéglősök irányítása alatt[4] a Turul Madár cégért viselte 1928-ig,[5] amikor a helyére a ma is ott álló emeletes ház került. Jó érzékkel választották érre a hangsúlyos helyre ezt a rangos nevet, mit sem sejtve arról, hogy  egy évszázaddal később ugyanannak a Németvölgyi útnak egy másik, legalsó, de ugyanilyen jól megválasztott elágazásába is egy turul kerül. Nem egy vendéglő, hanem egy impozáns szobor. 

A Vas Gereben utca sarkán is állt (ma már modern ház áll a helyén) egy vendéglő.[6] 1885-ben Artuzzi Annáé volt,[7] akiről  utódától, Hötzeltől a Szép Olasznő  nevet kapta.[8] E néven ismerhették Mattman, Mathuan, Molnár vendéglősök idején is a 20. század első éveiig.[9] Ekkor, 1910 körül  a későbbi Vas Gereben utcában, feljebb, egy szép kilátást adó helyen megépült helyette a Béla-kert.[10] Ám a kilátást későbbi építkezések elvették, s a forgalomból kieső hely sem lehetett jó ötlet, mert a vendéglő 1930 táján csődbe ment. Ekkor vette föl a hozzá hasonló Bodnár-kert nevet a Nagysalló utca sarkán álló vendéglő. A Béla-kert épülete az ostrom alatt végül teljesen rommá lett.  A Makk Hetes vendéglőnevet  a század tízes éveiben még ez a Nagysalló utca sarkán álló vendéglő viselte, akkor is, amikor a vendéglőt az 1890-es években alapító Weisel családtól[11] Lukács J.,[12] ettől pedig Kaiser Ferenc  átvette.[13] A harmincas években Bayer János a Bodnár-kert nevet adta neki, 1940-ben már Aranyflaskó volt.[14] A szocializmusban ezt túl lumpen-névnek ítélték, így lett Ezüstponty. És valóban. ott úszkáltak e jeles halak az udvaron megépített akváriumban, amíg valamely vendég rá nem bökött egyikükre és nem végezte halászléként.

A Liptó utca egyik sarkán sírköves volt, a másik sarkán ismét egy vendéglő állt árnyékos kertben. Ezt 1896-ban Csalogány néven Tamaskó Károly üzemeltette.[15] Majd Kiss Antal, Schierer János, Hodász László a tízes-húszas években. Amikor a Turul megszűnt, Hable[16] és Horváth Gyula ezt a hangzatosabb nevet adta neki,[17] de nagyon nem illett ehhez a hangulatos, csendes vendéglőhöz, így lett Fülemülefészek az ostromig. Ez után állami óvoda üzemelt benne, amíg át nem építették a mai modern házzá.

A Farkasréti temető 1894-ben létesült a kipusztult szőlők helyén. Kiszolgálására építették meg a villamost 1904-ben, amely a kiránduló forgalmat is szolgálta, és fellendítette az egész Németvölgyet. A főbejáratnál már 1891-ben meglévő Mayerberg-féle vendéglőnek[18] a  temető nagy szerencsét hozott. A halotti torokat magától értetődően itt tartották. Kolling Oszkár[19] a húszas években már új vendéglőt épített, ami 1945-ig virágzott. Az ostrom alatt rommá lett. Miután rommá lett a temető vadonatúj temploma is, gyönyörű Mária-képével, miséző helyül előbb ennek a kriptája szolgált, majd átköltöztek a Kolling-vendéglő pincéjébe. Fölé emelték a hatvanas évek csoda-számba menő templomát, amit a Kádár-kormány fogcsikorgatva engedélyezett.

A Németvölgyi út vége felé volt egy vendéglő, a Szürke Csacsi,[20] amely a Kolling pusztulása után temetői vendéglő kívánt lenni, így felvette a kevéssé ízléses, eléggé kegyeletsértő, ezért nagy felháborodást kiváltó Búfelejtő nevet,[21] amíg  ki nem kötött a hangulatos Jardinette mellett.