id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

RAJEC KÖZÉPKORA

 (korábbi URL: http://frivaldszky.dynamo.hu:8080/rajecmed )

id. Frivaldszky János:

A Rajeci völgy betelepülése és középkori története.

Rajec Zsolnától délre mintegy húsz kilométerre található, az egykori Trencsén-vármegye Zsolnai járásában a délről észak felé folyó Rajcsánka patak völgyében.

A „Rajeci völgy" egy része a középkorban a Rajeci uradalom területe volt, a 19. században a Zsolnai járás gerincét alkotta, jelenleg létezik ilyen nevű önálló kistérségi szövetség.

E tanulmányban a Rajeci völgyet szűkebb értelemben veszem figyelembe, körülhatárolhatóbb földrajzi egységként, csakis a patak felső szakaszát - egyben nagyobbik, 3/4-részét, - Turo (Turie) községig, ahol a Skalky hegynél a völgy összeszűkül. A patak itt irányt változtatva ömlik Zsolnánál a Vág folyóba.

A „Rajeci völgy" ebben a leszűkítésben a következő településeket foglalja magában déltől északra haladva a patak folyását követve: A legfelső szakaszon a völgy szűk, csak három község helyezkedik el benne, s csakis a jobb parton: Csicsmány (Čičmany), Facskó (Fačkov), Frivald (Rajecká Lesná). Majd a völgy medencévé szélesedik, a jobb parton van Suja (Šuja) és Gyurcsina (Ďurčina), a patak két partján Rajec városkája; a bal parton egy oldalvölgyben van Nagycserna (Velká Čierna) és Kiscserna (Mala Čierna); a patakhoz közelebb pedig Jaszenové (Jasenové) és Zbinyó (Zbiňov). A jobb parton a patak mellett Klecsén (Kľače), Rajecfürdő (Rajecké Teplice), Poluzsje (Poluvsie), Turo (Turie), Háromudvar (Tridvory) és Porubka; valamivel távolabb Konszka (Konska) és Sztránszké (Stránske), végül jóval távolabb a pataktól, de szintén a jobb parton Kunyerad (Kuňerad) és Kővágás (Kamenna Poruba). A Frivaldhoz csatolt Trsztenna (Trstenna) major nem jön számításba, mert sosem volt önálló település, amellett az újkorban jött létre.

Lakosságát tekintve tiszta szlovák, mára teljesen eltűnt német kisebbséggel. A területet keletről a Kis-Fátra hegygerince határolja, amin túl az egykori Túróc-vármegye volt; délről pedig az egykori Nyitra-vármegye Privigyei járása csatlakozott hozzá.

A honfoglalásig

Területünk a régészeti leletek tanúsága szerint az eneolittól (i.e. 2000) kb. Gyurcsina magasságáig lakott volt, a patak felső szakaszán erre utaló régészeti leletekre nem bukkantak. 1

A Rajcsánka mentén húzódott az ókorban az észak-déli borostyánkő-út, amely a Baltikumból és Sziléziából az Odera völgyében, majd a Jablonkai hágón átkelve a Kiszuca, Rajcsánka völgyén át, a Facskói hágón átkelve a Nyitra völgyében Brigetion, Arrabonán és Savarián át az Adriáig vezetett.2 A Trsztenna területén talált 28 darabos eraviszkusz ezüstérme-lelet is az ezen az úton közlekedett kelta kereskedőktől származik. Nagycsernánál, Jaszenovénél, Sujánál, Rajecfürdőnél római kori települést tártak fel; a szláv kor faváraira Turo felett a Hradok, a Jaszenové mellett pedig a Hradisko magaslat neve utal.3 A térképen az utóbbi neve Hradová (kb. 690 m), s nem közvetlenül a falu felett található, hanem valamivel hátrább, tehát mentsvár lehetett, ahová a falu lakossága ellenséges támadás esetén menekült.

A honfoglalás idején a területen igen gyér (0,7 fő/km2 körül), szláv nyelvű, vadászó-halászó lakosságot kell elképzelnünk, falvaikat pedig nem a földművelésre alkalmas sík területeken, hanem ezek peremén. „A 10-11. században a Kárpát-medence szélei lényegében üresen álltak, betelepülő népességre vártak."4 A mi esetünkben a 12. századtól kezdve spontán német bevándorlásra lehet gondolni, később pedig földesúri betelepítésre, zömmel a környező - szláv nyelvű - országokból. A betelepítések következtében az eredeti lakosság többszörösére nőtt. 5

„A szláv beköltözéssel kapcsolatos (...) nagy dilemma (...) az, hogy miként tudjuk elválasztani az 'őslakosokat' és a bevándorlókat." 6 A magam részéről azt az irányvonalat követtem, hogy ősi szláv településként a völgyek szélén lévő, nem-földművelő falvakra gondoltam, és semmiképpen sem olyanokra, amelyek nevében személynév - tehát alapító - rejlik, vagy amelynek a nevében a telepített községre utaló szláv lehota, poruba vagy német hau található, beleértve azokat is, amelyek végződése egy ilyen, korábban létezett, mára azonban már elenyészett szóösszetételre utalhat (-ska [t. i. lehota]).

Ezek alapján ősi szláv községnek vélem a következőket: Mindenek előtt a már említett faváras Turot, amelynek legrégebben ismert neve Tauricz7 ugyanarról az oly előszeretettel vadászott tulokról elnevezve mint a szomszédos Túróc-megye is8; a szintén faváras Jaszenovét, és a mellette lévő Zbinyót, amelyeknek legrégebbi ismert neve Jesenow, illetőleg Izben.9 Az előbbi 'kőrisfa' 10 az utóbbi a 'kunyhó' szóból, amelynek viselője a jelek szerint a többiekhez képest nem lehetett jelentős település. A negyedik falu Poluzsje, a két favár menedék közt félúton volt. Legrégebbi neve Polvsy 11 ( pol 'fél' és ves 'helység'). A név talán erre utal, esetleg a település kis méretére.12

Az ötödik település Rajec magja, amely a jelenlegi városka nyugati felén, a dombok lábánál, mai templom környékén helyezkedhetett el. Rajec 1193-1397 között Raich, Raych, (először 1256-ban, majd) 1392-től Raycz, Rajecz- alakban fordul elő. A Rajec helynév csehül és szlovákul egyaránt ‘kis mennyországot' jelent. Ilyen jellegű helynév mindkét nyelvterületen több is előfordul.13

A tatárjárásig.

Az egymás folytatását képező Kiszuca és Rajcsánka völgy az egykori Trencsén-megyének ma is a mezőgazdasági művelésre legalkalmasabb területe. A földművelő lakosság a középkorban északról, németként érkezett meg a via publica-nak nevezett 14 egykori borostyánkő-úton. A túlnépesedett német területek lakosságának áramlása a ritkán lakott magyar területekre a 12. sz. közepén kezdődött a II. keresztes háború után hazatérők hírverésére. Hasonló következménnyel járt az 1147-i német keresztes hadjárat is „a döntően pogány szláv törzsek ellen az Elbától keletre eső térségbe, amely a következő évtizedekben német településeket hozott létre az Odera folyóig és a Balti tengerig,"15 sőt az Odera-völgy folytatásába eső Rajcsánka-völgyben is. A németek Erdélybe központi, királyi telepítés révén kerültek, a Szepességbe a helyi földesurak soltész-telepítései révén. Területünkön csak kisebb települési góc volt. Hogy ezek telepesei azonban korábban érkezhettek mint a Szepességbe, az abból következtethető, hogy ez a terület előbb esett útjába az Odera irányából érkező németségnek.

A Rajeci völgy német lakosságával először a hitleri Németországban foglalkoztak, benne jelentős német lakosságot feltételeztek.16 Szlovákiában 1945 óta ez a kérdés ugyan egyáltalán nem volt népszerű, mindazonáltal a szlovák Kavuljak is német településeknek tartotta a következőket: Frivald, Suja, Csicsmány, s talán Facskó.17 Véleményem szerint azonban csak Frivald és részben Rajec volt német lakosságú település.

Frivald német település voltát senki nem vitatja. A középkori német név jelentése 'szabad erdő'. A név a jelenkori németben Freiwaldnak hangzik. Ilyen típusú helyneveket kizárólag keleti német telepes községek viseltek, amelyek a 12. sz.-ban jöttek létre, amikor a németek Brandenburgból kiindulva két irányban nyomultak elő kelet felé: végig a Balti-tenger partvidékén és az Odera-völgyben a Kárpátok koszorújáig. Ebből a tényből lehet következtetni e települések korára. Az ilyen nevű települések - a 19. századi adatok szerint - éppen e német kolonizáció során birtokba vett területeken helyezkedtek el, Frivald az Odera menti előnyomulás egyik szélső pontján. A kolonizáció másik végpontján egy Frywald még Galiciában is előfordult. 18 Ez utóbbit a német nyelvfejlődésből való kimaradás ugyanúgy meghagyta régies alakjában mint a felvidéki Frivaldot is, ellentétben a többi falvakétól. Frivald alapításakor a mai nyelv ei kettőshangzójának még y felelt meg. E települések nagy része 20. sz.-ban - cseh, szlovák és lengyel államok területére esvén - új nevet kapott.

A 'Frivald' jellegű helynevek a térképen jól kirajzolják e 12. századi német előrenyomulás útját. Ezek sorban a következők: Freienwalde Brandenburgban, Freienwalde an der Oder (Ma: Bad Freienwalde, Berlintől K-re), Freienwalde in Pomer (Ma: Chocivel, Szczeczin-től K-re 20 km), két Freiwaldau az osztrák Sziléziában, (az egyikük ma: Jesenik 12. sz. bányásztelepe Csehországban19), Freiwaldau (Ma: Gozdnica, Lengyelország, Legnica mellett). Volt a 19. sz.-ban négy Freiwalde is: egy Sziléziában, egy Brandenburgban, egy Kelet-, egy Nyugat-Poroszországban.

A „Freiwald" típusú helynevek azt a jelentést sugallják, hogy lakatlan erdőben jöttek létre irtványtelepként. A név azonban ennél többet is jelentett. Freywaldnak valamely városnak a központtól távol fekvő „közerdejét" nevezték, amelyből a városi polgárok és iparosok termelhették ki a szükséges fát, ellentétben a „tanács tiltott erdejétől" (Hegwald, Bannwald), amit a városhoz közel jelöltek ki. Innen nyerték középítkezések épület- és tűzifáját, valamint a tisztségviselők illetményfáját.20 Frivald létrejötte idején Rajec német betelepülése tehát már megtörtént, ennek közerdejébe települt Frivald. Rajec ekkor ugyan még nem volt város, csak uradalmi központ, de városias életstílusú és városi eredetű, városi jogszokású lakossággal. A frivaldiak helyválasztása mutatja meg, hogy meddig tartott Rajec tanácsi erdeje. Ezen túl terjedt a lakatlan és hasznosítatlan „szabad erdő," ahová a Frivaldot megalapító németek letelepedhettek az első, Rajcsánkába ömlő patak, a mai Lesnianka völgyébe.

A helynevekből az látszik, hogy lehetett itt némi füves terület is, így a telepítéskor nem kellett sok erdőt irtani. A község német dűlőnevei közt ilyenek a Hut (‘legelő'), Vajdnar (= *Weidner = ‘Legelő'), Hepnár (= *Heppner = ‘Kaszáló'), Ezen kívül van még Hondzebak (irodalmi szlovák kiejtéssel [Hongyebak] = *Hundenbach = ‘Kutya-patak'), Hônšlicht (= *Hohen Schlicht = ‘Felső rész'), Šajba (= *Scheibe = ‘Tábla'), Glaisegrund (‘Keréknyomos föld'). 21 E helynevek a falu belterülete közvetlen közelében vannak, ezek adják ki az első időkben művelésbe vett területet. A Kutya-patak a Lesniankát követő a Rybna patakba jobbról torkollik. A birtokba vett területen túl, keleten a túróci megyehatárig, délen a Lucska-erdőig tartott a Frivaldhoz tartozó, de változatlanul hasznosítatlan erdőség, többségükben egyelőre névtelen hegycsúcsaikkal.

Hogy a község valóban ilyen régi, régészetileg is igazolt. 15. századi temploma alól korábbi templomalapozást ástak ki, egy boronaépületét.22 Figyelemre méltó, hogy a falu saját templomot épített, amely évszázadokig Rajec fíliája volt. A többi, akkor létező faluban templomot nem találunk.

A falut alapító német családok közt - valószínűleg városi származású - iparos mesterséghez értők is voltak, amint még a 16. sz eleji családnevekből23 is kiderül: Kovács (Kovač), kerékgyártó (Kolar), ács (Zimmerman), cipész (Schuster), egyéb iparos (Artel). Az első kettő szlovák neve ellenére lehetett eredetileg akár német is, annak feltételezésével, hogy ők tartották meg a legtovább mesterségüket, s nevük jelentésének élőn tartását a már szlovákul beszélő korban is fontosnak tartották., miközben a többi mesterségnevek elenyésztek.

Egy 1553-i oklevélben fennmaradt az 1413-ban odakerült soltészcsalád elődjének neve. Ez Frivaldot a „tekintetes, dicső emlékű Jakob Kudlman/Kuglman" bíróságának nevezi.24 1543-ban (pontosabban 1530 körül) Rajecen élt egy Kubanow nevű család. 25 1590 táján ugyanott Jirik Kudlimanow legelőt ad el.261608-ben a Hudlman-család 1 1/2 virga földdel rendelkezett. E családot később (1626) Kudlimannak, Kudliniannak hívták.27 Ezek alapján az sejthető, hogy Frivald talán Rajecről települhetett egyfajta „ver sacrum" alkalmával.

Talán ide tartozik az az adat is, hogy 1460-ban Zsolnán egy Human nevű családfőt említenek. 28

Rajec az elmondottak alapján szintén nagyobbrészt német település. A Frivaldot megelőzően érkezett németek rátelepültek arra a meglévő szláv falura29 - Rajecre,- amely kereskedelmi szempontból a legelőnyösebb helyen feküdt, s ahol még földművelésre alkalmas terület is volt. Itt torkollott be a már említett észak-déli kereskedelmi útba a Prusina-n át a Vág völgyébe vivő magna via 30 , s a szintén a Vág völgyébe Precsinen át vezető útvonal, amelynek Vág-völgyi végpontján épült később Beszterce vára. Rajec első említése egy ugyan hamis, de tartalmában nem feltétlenül mindenestől légből kapott oklevél szerint (Raich) 1193-ból való.31 A település nem is lehet sokkal régebbi, miután templomát Szent Lászlónak szentelték, akit 1192-ben avattak szentté.

E templom kései feliratának egy olvasata szerint egyesek mégis azt állítják, hogy 1102-ben vagy 1120-ban épült volna. E felirat így szól: „Maystri hivs aedifici fvervnt anjioz 1610." Az utolsó hat betűs betűcsoportban az O és Z egymásban helyezkedik el. E betűcsoport azonban semmiképp nem lehet a hajdani építés dátuma (ANno 1102 vagy 1120), amit 1610-ben megörökítettek volna, 32 hanem inkább az 1610-i építők nevének rövidítése. (ANdreas, JIOZephus).

Rajec (Raich) első ismert birtokosa a nyitrai káptalan és Raich-i Olivér fia Kázmér comes, aki 1236-ban az ő földjével szomszédos rajeci prediumot és annak tartozékait elcseréli a káptalannal a Vág menti Apka földdel.33 Az említett tartozékok feltehetően Frivald, Jaszenové, Zbinyó, Poluzsje és Turo voltak, azaz a Rajeci völgy addig meglévő helységei. Kázméré volt Privigye és Bajmóc is.34 E birtokcserével kívánta teljes felügyelete alá vonni a Nyitra-Zsolna via publica középső szakaszát, lemondva érte egy mezőgazdaságilag jól termő Kis-alföldi területről.

A tatárjárás és az újjáépítés.

A tatárok 1241-ben Orda és Bajdar vezetésével Morvaország felől törtek be Magyarországra. Megostromolták Trencsén, Túróc, Nyitra és Pozsony várát, de sikertelenül, a környéküket azonban elpusztították. A Felvidék többi - középső és keleti - részére nem jutottak el, 35 viszont Trencsén alól Túróc felé tartva - amennyiben a legrövidebb utat választották - a pruzsinai főútvonalon haladva keresztezniük kellett a Rajeci völgyet, - így a hegyeken is átkelve - éppen Túróc (Znió) alá juthattak. Ezt a feltételezést támasztja alá a „tatárok öldökléséből csodálatosan megmenekült lietavai plébános" máig is élő, számos mondagyűjteményben szereplő helyi legendája, 36 habár a népmonda ritkán történeti forrás. Lietava a Rajeci völgyhöz közel helyezkedik el. A szájhagyomány egy, a lietavai templomban őrzött 15. sz. végi táblaképre hivatkozik mint a legenda ábrázolására. A képen ugyan nem plébános, hanem egy infulás személy szerepel, és nem megmenekül, hanem meghal; mi több, nem is a tatárjárást ábrázolja, hanem a tízezer vértanút,37 mindazonáltal mindez mégis az említett feltevést erősíti, tekintve, hogy a Felvidékről számos ilyen tárgyú több ábrázolást ismerünk, 38 a többihez azonban ilyen történet nem kötődik, csak ehhez a képhez, azzal összhangban, hogy a tatárok a Felvidéknek a többi részén valóban nem is jártak. A táblakép ábrázolása és az elbeszélt történet olyan erőltetetten hozható csak össze, hogy előbb - a 15. század előtt - keletkezhetett a monda, s később vonatkoztatták egy egészen másról szóló táblaképre.

Hogy a tatárjárás mekkora pusztulást idézett elő a lakosságban, nehéz megmondani. Úgy látszik, hogy az eldugott helyen fekvő Frivald nem szenvedett kárt, viszont a forgalmas helyre települt Rajec igen, s ezért megfogyott (német) lakosságát később (szlávokkal) pótolni kellett. A rajeci templom a tatárjárásban elpusztulhatott, mert mára semmi nem maradt fenn belőle.

1262-ben Béla király Maladik ruténnak Tarnóc (Tarnouch) földjét adományozza, amely határos terra Raieccel és terra Volcsával39 Roich még 1275k. is "possessio" volt,40 a Kázmér-fiak azonban 1277-1299 közt a községet várral erősítették meg.41 Kázmér építette Bajmóc várát is.42 Privigye falut is a Kázmérfiak erősítették meg a későbbi karmelita templom helyén feltételezett várral.43 A rajeci vár maradványai nem ismeretesek, de a Baraňova-völgyben sejtik, mely Čierna felé nyílik, a Fojtova (Chvojtova) grunton,44 s a Baba-sziklán lett volna.45 Ez azonban azért valószínűtlen, mert Rajec stratégiai helyre települt, így vára sem lehetett eldugott helyen. Inkább azt tartom valószínűnek, hogy a falu ősi magja, templom területe volt erődítve, amely szintén az említett grunton áll. A régi plébánia-épülettől délre kb. 30 m-re kiástak egy falazott kutat és egy hétszögű, ismeretlen célú két rétegű padlós középkori épületromot, 46 amely talán ennek maradványa. Ekkor épülhetett Rajec második temploma is, amely háromhajós volt, mint a jelenlegi templom is, amely e középkori templom alapjaira épült. A legrégibb fennmaradt része - a déli bejárat fölötti boltozott nartex és ennek kora gótikus ajtaja ebből a korból maradt meg.47

Csák Máté kora.

Nemcsak Rajecen épült vár a az Árpád-kor végén, hanem többek között Besztercén, Lietaván és Sztrecsényben is. Ezeket Csák Máté elfoglalta, - Rajecet 1299-ben.48 Az újonnan épült várak ellátásához lakosságra volt szükség, ezért Csák Mátéval elkezdődtek a soltész-telepítések, amelyek területünkön a 15. sz. közepéig tartottak. A várak egyetlen kézbe - Csák Mátééba - kerülésével a meglévő falvakat szükség szerint az egyik vártól a másikhoz is átcsoportosíthatták. Ekkor kerülhetett Poluzsje és Turo Sztrecsényhez. Csák Máté nem volt jóban a csehekkel, ezért magyarokat telepített.49 Sokan őt tartják a felvidéki soltész-telepítések fő alakjának. Területünkön az ő korából valók lehetnek az eredetileg magyar nevű helységek, a közvetlenül Turo mellé telepített Háromudvar (Tridvory), a német soltész által telepített, de - amint majd látjuk - magyar nyelvhasználatot mutató Konszka, Rajecfüdő is.

Az új telepek a Rajeci völgy néptelen, keleti felén jöttek létre, mezőgazdasági művelésre alkalmas területen. Sztránszké, Konszka, Kővágás (eredetileg Stefán Porubája) és Rajecfüdő (Taplafalva) a 14. sz. közepén a gömöri Balog nem egy ágának birtokát képezték, s az ő telepítéseinek tűnnek. Az utóbbi két helység neve alapján az első kettő neve valószínűleg *Stranska Poruba, illetőleg *Kunska Poruba lehetett, mert a lehota megjelölést ekkor még nem használták. A Balogok telepeseiket Gömörből hozhatták magukkal, és köztük szép számban magyarokat. Ám mégsem akkora számban, hogy a Szepességben vágásnak elnevezett irtványtelepülésnek ezen a vidéken is magyar neve is kialakulhatott volna.

Konszka soltész-község, alapítása Csák Máté korára tehető. Bizonyos Thyl kaphatott rá telepítési jogot, aki legvalószínűbben rajeci német lehetett. Általános szokás volt, hogy egy város jobb módú polgárai a környéken soltészfalvakat telepítettek. A Besztercebánya környéki falvak a város legelőkelőbb polgárainak neveit viselik. 50 A számba jöhető másik német település, Zsolna ekkor még szintén csak alapítás alatt állt, alapítója valószínűleg Csák Máté volt. Zsolnán - Rajechez hasonlóan - németek települtek rá egy meglévő, kisebb szláv falura. Helyét úgy választották meg, hogy az észak-déli és a Vág-völgyi nyugat-keleti kereskedelmi utak metszőpontjára essék. A 14. sz. elején etnikailag döntően német volt, amit jogkönyve és jegyzőkönyvei is bizonyítanak, később költöznek csak be nagyobb számban szlávok.51 1267-ben még csak terra Sylna, 1300 k villa Žilna 52 1358-ban említik hospeseit, 53 1384-ben már Strechyn, Lytwa, Silina, Ovar, Wudetin castrumait. 54

A Balog nem ifjabb Athfi ága, valamikor a 14. sz. elején kaphatott Csák Mátétól a Rajeci völgy észak-keleti peremén erdőbirtokot, feltehetően lakosság nélkül, telepítések céljából. Az említett Thyl az Athfiak soltésza lehetett. Az első birtokos közűlük (II.) Ath (1323) vagy inkább apja, Konrád lehetett,55 aki viszont feltehetően I. Athnak volt a fia. Az Athfiak Csák Máté behódolt familiárisai voltak, az I. Athtól származó idősebb ág az általuk épített Balogvárát önként adta át Csák Máténak, így I. Károly később nem is nekik adta vissza, hanem a Balog nem másik ágához tartozó Széchy Miklósnak,56 aki 1309-ben bukkan fel I. Károly környezetében.57 Ezzel a király a Csák Máté mellett végig kitartó idősebb Athfiakat büntette.58

Alapítások az Anjou-korban.

Csák Máté halála után, - 1321-ben - várai királyi várakká lettek.59 Nem sokkal ez után települhetett Rajec és Frivald közé a többnyire együtt említett két község, Györke-lehotája (Gerkelehothaya, *Gyurcsina-lehota, Gyurcsina) és *Nagy-hauje (Noghchywe, Suja).60 Az alapító neve mindkét esetben magyar, de a soltészi irtványtelep neve már a Nyugat-felvidékre és erre a korra jellemzően cseh lehota, illetve a német Hau. Sujánál a Nagy ugyanúgy az alapító neve, mint Gyurcsinánál a Györke. 61 E két név vonatkozhatott akár egy személyre is, kereszt-, ill. vezetéknévként, miután egy-egy soltész olykor több falut is telepített.62 E keveréknyelvű szóösszetételeket a különféle (szláv, német, magyar) anyanyelvű telepesek aztán a maguk nyelvére formáltak.

Rajec 1332-37 években szerepelt a pápai tizedjegyzékben is: A tizedszedő a Raya-i szt László templom plébánosától 8 garast szedett be.63 1358-ban castellanus de Raych-ot említenek.64 Rajec a (vág)besztercei ispánságnak volt a tartozéka. 1358-ban (a Balog nembeli Széchy Miklós) és 1368-ban (Bebek István) az országbírók voltak a honorbirtokosai.65

Konszka bírója, Thyl fia Miklós soltészségét Kunszká-t 1350-ben eladja Helbrand fia Miklósnak. Adómentes telkét, malmát, a mészárosság, cipészség, pékség, kovácsság jogát, az adóbevételek hatodát, a polgári perek utáni bevétel harmadát. A falu a zsolnai német jogot követi, a zsolnai castellanus évente háromszor áll rendelkezésre per faciendo Judicio. 66 A zsolnai jog választása önkéntes lehetett, a soltész szabadságjogán alapulhatott. Csák Máté kifejezetten jó néven vehette, ha egy falu - Konszka - egy ő általa alapított város - Zsolna - jogát követi. Egy tételesen kidolgozott és kodifikált jog legfőként azonban azzal az előnnyel járt, hogy biztonságot adott. Még a besztercei várhoz tartozó távoli Pruzsina is olyan nyilatkozatot tett 1391-ben, hogy aláveti magát a zsolnai jognak, 67 sőt, a Csicsmányon is túl lévő, s a kaszai várhoz tartozó, villa Zliechov is 1418-ban 68

A vevő - neve alapján - német volt és a szomszédos Rajecről való lehetett. Thyl Miklós ugyanitt telepszik meg, tekintve, hogy itt élt később egy ilyen nevű család.

A Stranzka, Konzka, Stephanburbaya (Kőporuba) településeket birtokló Balogh nb. Ath fia Domokos 1368-ban már templomépítésre kér engedélyt, hogy villa Raych Szent László templomától függetlenek legyenek.69 E Domokos 1366-ban gömöri esküdt, Bebek László familiárisa volt, s a Trajai ág megalapítója lett.70

Sztránszké temploma ezt követően fel is épült. Jelenleg már csak a romja áll. Korai gót stílusú, keletelt szentélye egy nyolcszög három oldalát alkotja. A szentély boltozott lehetett, fölötte huszártoronnyal, mert más tornya nem volt. A töréspontokon és a hajó mentén támpillérek helyezkednek el, de méretük alapján az látszik valószínűnek, hogy az épületnek sík födéme volt. A falak fejtett kőből épültek, a fal vakolt volt, csak a nyílásbélletek és pillérek élei készültek faragott kövekből.71 Konszka, Kőporuba, Kunerád, Rajecfürdő és Poluzsje voltak Sztránszké filiái. Amikor a 18. században az anyakönyvezés elkezdődött, azonban már Konszka volt a plébánia központja72

Ezekre a településekre azonban Zsolna és Sztrecsény vára ellátására a királynak volt szüksége, ezért megszerzi magának a nála amúgy sem kegyben álló Athfiaktól. Így lesz 1373-ra Konszka már királyi birtok, s kap kiváltságlevelet a régóta használt Fekete erdeu-re Lajos királytól.73 „Fekete erdőnek" nem valami fafajtára utalva neveztek el egy erdőt, hanem azért, mert sűrű, magas fákból álló értékes szálerdő volt, ami épületfának a legalkalmasabb.74 Kunszka 1386k. Zsolna tartozéka,75 holott Rajec jóval közelebb esik. Az, hogy Konszka a zsolnai (magdeburgi) jogot követi, lehetett az oka annak, hogy Zsolnához lett beosztva. Zsolna várhoz egyébként Konszkán kívül csak Zsolna város tartozott.

1368 után a Balogok még egy újabb települést alapítanak, Rajecfürdőt, abból következtetve, hogy 1376-ban a király a Balog nembeli Oth fiának nemcsak Stranzka possessioért ad cserebirtokot, hanem Tapolcha villa wayth (fojt)-nak nevezett soltészságáért is.76 Mint a későbbiekből kiderül, ezt követően Rajecfürdő is királyi erdőkiváltságot kap. Kőporuba azonban hosszú ideig megmaradt magánbirtoknak: a nyitrai Práznócon soltész Praznovszkyak szerezték meg, miután Porub(k)át mint soltészséget megalapítva megtelepedtek a vidéken. E községet gyakran Porubának hívják, csak később kapja a kicsinyítő képzős alakot, hogy megkülönböztethető legyen a másik, (Kő)porubától. Klecsént, Kunerádot is a Praznovszkyak telepíthették

Hunyarad (és Kunszka) nevekben talán a Hund szó rejlik. A szepesi Hunfalva, Huncovce is eredetileg Hundsdorf volt. 77 A Kunszka eredhet azonban a 'ló' szóből is. Klecsén nevének eredete vitatott. A helyszín ismeretében a 'lótenyésztők' magyarázatra hajlok.78

Porub(k)át soltészi családnévként először 1361-ben említik.79 A krasznai iktatásnál királyi emberként részt vesz Poruba-i László, Poruba-i Kelemen fia Miklós,80 akik a fentiek értelmében a Praznovszky-család tagjai.

Ami a Rajeci völgy legfelső szakaszát illeti, Csicsmányt a legvalószínűbben a 14. sz. közepén a Túróci család alapította. A Znió vára alatt elfolyó Vrica patak mentén felfelé hatolva előbb a német Vrickót, majd a patakot követve és átkelve a Facskói nyergen a Rajcsánka völgyében tovább nyugatra tartva ennek legfelső szakaszán Csicsmányt.

Említik Csicsmányt ugyan korábbi oklevelekben is,81 de az 1364-iről Engel Pál megállapította, hogy hamisítvány.82 Richard Marsina az 1272-iről is ugyanezt állapította meg. 83 Ezt még talán azzal is alá lehet támasztani, hogy bennük Smaragd kaszai ispán apja neve János, holott valójában Ajnárd.84

Csicsmány különleges népművészetéről, egyebek közt rendkívül szép, emeletes faházairól híres, ennek eredete már sokféle találgatásra adott alkalmat. Sokan felfigyeltek németes jellegére, tartották mások balkáni gyökerűnek is. Körmöcbányán, Brandenburgban, a Baltikumban és Karéliában találtak ilyen jellegzetességű épületeket. Ezeket szláv területeknek tartva jelenleg az a felfogás alakult ki, hogy Csicsmány építészete ószláv.85 E területek egyúttal a 12. sz.-i német kolonizáció területei is, így a csicsmányi épülettípus németnek is tartható azzal a magyarázattal, hogy a német jelleg a felső Nyitra-völgyi német telepítéshez tartozó szomszédos német faluból, Vrickóból származik.86 1330 körül ugyanis a bajmóci várhoz tartozó lakatlan erdőt a Gilétfiak irtásra és betelepítésre adták, ez eredményezte a Privigye környéki német betelepülést. E handerburzoknak nevezett németek eredetileg bányászok voltak, s a Meczenzéf vidékéről lettek idetelepítve. A községneveikben szereplő hai, häu szász eredetű.. 1332-ben e vidéken már használják a lehota kifejezést is. 87 Ami a két legfelső, a Rajeci völgyhöz legközelebb fekvő községet illeti, Nyitrafő (Klačno) neve 1403: Geydel88, 1464: Gajdellehotája 89 Tuzsina pedig két falu összeolvadásából jött létre: 1393-ban a Villa Fabri iudex-e ugyanis, Hermannus dictus Heckel, a Tussina patak mentén fekvő helység fölött, Cziczman falu felé újabb telepet hozott létre Heckelshau néven.90 A korábbi falu neve 1430-ban Kovachlehota.91 A két település, Schmiedshau és Heckelshau együtt később a patak nevét kapja. 1489-ben Thwssyna.92 Vricko alapítása e községekkel egyidejű, utána telepítették a távolabbi Csicsmányt.

A Rajeci völgyben Facskó települt a legutoljára, s a Podmaniczkyak egy ágához köthető.

A Podmaniczkyaknak, Lucskaiaknak és Klobucsaiaknak dalmát eredetű őse prediálisként kerülhetett Klobusicra, majd leszármazottjai további prédiumokat szereztek, soltészségeket alapítottak. Első nemesi birtokuk a Lucska erdő.93 A Podmaniczkyak őse feltehetően Csák Máté halála után, 1321-ben kerülhetett erre a vidékre, talán annak érdeméből, hogy Trencsén ostromában kitüntette magát. Az előkelő és már 1308-ban pozsegai birtokos Gilét kíséretében kerülhettek erre a vidékre, aki a mondott évben állt I. Károly szolgálatába.94 E Gilét fia János 1335-1363-ban bajmóci, 1341-ben privigyei, 1350-1363-ban keselőkői, másik fia Miklós (+1356) 1336-ban bajmóci és privigyei várnagy volt. 95 Közeli rokonuk, Ajnárd pedig 1335-ben tapolcsányi várnagy. 96

1361-ben Podmanini Adrian fia Miklóst és a Teplai Charnak fia Pált bevezetik az új adományként kapott Silva Luchka birtokába. A ránk maradt, igen sok másolási hibát tartalmazó kései másolatban Charnak helyett ugyan Thanak olvasható, de nem kétséges, hogy Csarnakovkosztolec ('Csarnak-egyházasa') és a két Cserna alapítójáról, soltészéről van szó. A 'Fekete' jelentésű személynév Csarna alakja megint csak délszláv eredetet mutat. A két megadományozott egymás unokatestvére, mert mindkettő leszármazottja viseli a Klobucsai közös prédiumra utaló családnevet. A nyilvánvalóan telepítésre szerzett erdő határleírása a következő (az óramutató járása szerint haladva): Ad rivulum (1) indul, innen fel egy wrch-re (2), majd az alpes-eken a fekete keo-re,(3),majd a Klek (4) következik, keresztezi a prónai via publica-t, (5), határ a Zilna-ba folyó Studenecz (6), a Kyeshed (7), Sadasna mezeje (8), Suhadolina erdeje (9), végül egy meg nem határozott erdő.97 A határleírás meglehetősen hozzávetőleges, hiszen több esetben nem pontot vagy vonalat ad meg, hanem erdőt meg mezőt. A két magyar hegynév a magyar birtokostól vagy intézőtől származhat, a későbbiekben nem említik őket. A szlávok - amint ezt tapasztalni - a vizek környékén éltek, ezeknek adtak nevet, a hegycsúcsoknak általában nem, csak a legjellegzetesebbeknek. A hegycsúcsok csak a mezőgazdasági területek határainak kijelölésénél kaptak jelentőséget, - tehát a telepítéseknél - majd fokozottabban a valach hegyipásztorok megjelenésekor, akiknek ez volt az életterülete. A rivulus a később újra említett Zilna (Rajcsánka), fekete keo a Ostra Skala (= 'Éles Szikla', 1220 m), Klek pedig a Kľak (1351 m). Az oklevélben szereplő legutóbbi név szláv, az 'összecsuklik, letérdepel' szlovák szóval hozható kapcsolatba, 98 s a hegy igen jellegzetes, „félrecsuklott" formájára utalhat. Később a valach pásztorok ajkán módosult a jelenlegire, egészen más, 'ojtó' jelentéssel.99 A Studenecz neve jelenleg Studence vagy Studienky, a csicsmányi útelágazásnál ömlik a Rajcsánkába, ma is csicsmányi határpatak. A Kyeshed nem azonosítható, Sadasna viszont Sádočné falu. Suhadolina viszont kettő van, egy Facskónál, egy pedig Frivalddal szemben, Rajec határában a későbbi Trszenna-majornál, itt az utóbbiról van szó. E Lucska erdőben csaknem száz évvel később jön létre Facskó.

Rajec jelentős hely volt, a város kancelláriával rendelkezett. 1382-ben a bécsi egyetemen tanult egy bizonyos Johannes Paganus de Ragcz100 is, akinek nevében szereplő helységnév - a benne szereplő 'g' alapján - egészen biztosan Rajeccel azonos. A g-vel a korabeli szlovák nyelvben [j] hangot jelölték. A városka ismeretlen korú, de már a 18. század végén használt, középkori feliratú és helyesírású hivatalos pecsétjén a felirat: REYGICS.101

Zsigmond kora.

Az 1380-as években a rajeci uradalmat pusztulás érte. Ez Zsigmond (1387-től király) unokatestvérének, Jodok őrgrófnak 1385. évi benyomulásához köthető. Zsigmond neki és egy másik unokatestvérének adja egy időre Pozsony-, Trencsén-, Nyitra-megyék területét. Jodok 1385-ben Nyitra városában tartózkodott, Magyarországról csak néhány év múlva vonult ki102 Hadi tevékenysége közben a jelek szerint felhatolt a Nyitra völgyén is, majd átkelve a hágón végigpusztította Frivald, Suja, Gyurcsina, Jaszenové, Zbinyó falvakat, Rajec várát, Kunyerádot s bizonyára még más falvakat is. Majd Lietava felé tért, felégette a mellette lévő Podhoriét. E „csehektől" elpusztított községet ugyanis, - amely Lietava vára mellett fekszik s ennek tartozéka, - 1388 szept. 21-én Melchior fia Vladislav, Bebek István nádor lietavai castellanusa megbízásából Wan fiai Miklós és Krisun mint soltészok újratelepítették. Megkapták hozzá a mészáros, pék, cipész, kovács és ötvös mesterség jogát, a jövőbeli perköltségek harmadát, egyebekben pedig a zsolnai német szabadságot.103 1530k egy Jan Wanow telkes szerepel a Rajechez tartozó Suján,104 ennek alapján valószínű, hogy rajeci ez a német nevű család.

1387 óta a (vág)besztercei ispánság, - s így Rajec és Lietava vára is - a Rátót nembeli Ilsvai Leusták kezén volt,105 aki folytatja a vidék újratelepítését. Ezért Leusták 1390 táján a nagyobb részben elhagyott Jesenow és Izben (Zbyňov) villicatusát és judicatusát a német nevű Lampert Rajecz-i bíró fia Istvánnak és Jezenow/Jenezow-i Miklós fiának, Andrásnak adta 25, egyenként 106 dénárt érő márkáért. A mondott két helység András és István apai osztálya.106

A szintén Rátót nembeli Kaplai (Serkei) Dezső comes, Hricsó, Lietava és Raycz/Raych várakat a királytól 1392-ben zálogba vette,107 1393-ban pedig megvette Lietavát a Raychtól hozzácsatolt Sujával (Noghchywe) és Gyurcsinával (Gerkelehothaya) együtt.108 E birtokra 1395-ben új adományt kap (Raych, Chya, Giorkelehataya).109 A birtokba (Raych, Nogchye, Gewrklehotaya) még az évben be is iktatják. 110 A Rátótiaktól 1397-ben Zsigmond király e birtokokat Vág-völgyi hadjáratában azonban visszavette.111

Dezső comes még honorbirtokos korában, 1392. nov. 9-én Hennes fia Péternek és Hanko fia Jánosnak adta 10 aranyért az advocatiat és iudicatiat a „nagyobbrészt elhagyott" Suja és Gyurcsina helységekben azokkal a jogokkal, amelyekkel a Rayecz-i populus rendelkezik. Az oklevelet 1414 júl. 2-án Zsigmond király átírja Prasnovecz-i Miklós kérésére, ezt pedig a túróci konvent János rajeci advocatus kérésére.112 Az említett helységek nevei Nagy Sue ill. Jorkinhov/Horkinhos, az oklevél azonban csak egy 1771. ápr. 19.-i másolat 19. sz. másolatában, ill. egy másik 18. sz.-i másolatban113 maradt fenn, amelyek közül az utóbbi az előbbitől függeni is látszik, így igen kétséges, hogy a Nagy Sue a maga 18. sz.-i helyesírásával az eredeti betűhű másolata-e.

Azzal, hogy Zsigmond a várakat visszavette, a csehek által elpusztított vidék újra élesztése megállt, sőt le is mondtak róla, mert a kevés és szegény faluval rendelkező - és úgy látszik alaposan megsérült - rajeci vár erődítményeit lerombolták egy 1298. évi dekrétum értelmében, amely így rendelkezik az elégtelenül ellátott várakról. 114 Rajecet és uradalmát ezzel egyidejűleg Lietavához csatolták. Rajecet ettől kezdve nem saját várnagy irányította hanem fojt, (chvojt). A várrom anyagát 1647-ben a templomtorony-építéshez használták fel.115 Rajec a vár lerombolása után öröklődő, német jogú bíróság lett, mint a várépítés előtt is. A soltésznak saját telke volt (Chvojtová), s azé a családé lehetett, amelyet később Rajcky néven megnemesítették.

A rajeci templom is rommá lett, mert amikor újjáépítették, csak a déli bejárat környéke, meg még néhány korai gót ajtó maradt meg belőle. A 14. század végén újjáépített templomból egy mérműves maradt ránk. Maga Lietava vára is javítást igényelt 1398-ban Hricsóval, Besztercével és Óvárral együtt.116 Lietavát - s benne most már Rajecet - Szandzivoj kapta 1397-től haláláig (1403), ezután Stibor vajdáé lett, szintén haláláig (1414).117

1414-ben a Podmaniczky János fia Miklós megbízásából eljáró Praznowecz-i Miklós kérésére János, Raygech-i advocatus átírja Szandzivoj 1399. évi oklevelét, amelyben Podmansky Sylvanis (1405-ben Zwanys azaz János118) lándzsás-állítási kötelezettségét kettőről egyre szállítja le. Ezt az oklevelet Zsigmond is átírja.119

Az 1385 évi pusztulás után jó ideig senki rajeci nem tanult a bécsi egyetemen, ám a konszolidáció után 1415-ben a bécsi egyetem magyarországi diákjainak nevei közt Johannes és Martinus de Roitz, 1426-ban pedig Dyonisius de Roishcz neve bukkan fel. 120 Ezek helyesírásához annyit, hogy a városka még egyes 17. sz-i, ill. 18. századi iratokban is Raics Raicsz, Raicsensi, oppidi Raicsa, 121 helyesírással szerepel. Nem kell feltétlenül tehát arra gondolni, hogy e bécsi diákok a Körös-megyei, némileg hasonló hangzású, Rajecnél jelentékenyebb horvát Rojcsa város polgárai lennének. Ez utóbbiak ugyanis a szintén szláv nyelvű város, Prága egyetemét látogatták,122 miközben a német Rajec polgárai a német Bécsét. Rajec is volt annyira jelentékeny város, hogy küldhetett diákot egyetemre. Ez időtájt Rajecen lakott a gazdag és előkelő lengyel lovag, Skrzynno-i Donin. Ez a hasonnevű lengyel alkancellár unokaöccse volt, Stibor rokona. Előbb Nyitraszerdahely várnagya volt, amely 1403-1419 közt királyi vár, majd Borbála királyné familiárisa lett. Borbáláé volt 1427-től Vágbeszterce, ennek tartozékai pedig Hricsó és Lietava. Donin 1437-39-ben e két vár kapitánya, zálogban a kezén tartja, ezután nem szól róla forrás. 123 Feltehetően 1420 és 1439 közt lakott Rajecen, egyenlő távolságban e váraktól, talán éppen az erődítményként felszámolt rajeci vár egyik palotának helyreállított épületében, aminek nyoma lehet az említett hétszögű épületmaradvány második padlója. Az. 1397-ben lebontott vár anyagából úgy lehetett csak 1647-ben templomtornyot építeni, ha a közbeeső időben valami más épületbe volt beépítve, nevezetesen Donin palotájába. Ennek feleségétől, Katalintól keltezetlen levelet és pénzt visz futárként a megbízható Johannes foyt czum Reycz.124 A kifejezés ismét a városban még meglévő németnyelvűségre utal. Az 1428-ban végrendelkező Perényi Miklós Vág-völgyi kapitány Donynt Raycz-inak nevezi. Akárcsak a királyné, Perényi is adósa Doninnak, ő 400 arany forinttal. 125 Ez az időszak Rajec egyik fénykora lehetett. 1420-ban említik Raych oppidum vásárát,126 1432-ben a cseh husziták Vágbeszterce felől Rajecet érintve vonultak Németpróna felé,127 de nincs adat arra, hogy ott bármi kárt okoztak volna.

Rajeccel érdemes összevetni az észak-déli kereskedelmi út egy másik fontos pontján lévő Zsolna történetét. A zsolnai vár nem az 1385 évi morva betörésnél, hanem Zsigmond 1397-i hadjáratában sérült meg és veszítette el a jelentőségét. 1405 után már nem is említik128 pedig Budatinnal kitűnő vár-párost alkotott a Vág ellenőrzésére, mint Sztrecsény is Óvárral. Zsolna városi jegyzőkönyveit 1380k. kezdik vezetni, 1429-ig németül, akkor térnek át a szláv nyelvre.129 Hogy már előbb is igen számottevő volt a szláv nyelvű lakossága, abból is látszik, hogy fiait Rajeccel ellentétben nem a bécsi, hanem a prágai egyetemre küldte.130 Zsolna város soltészjogát 1480-ban Podmaniczky Balázs özvegye kapja, majd ennek 1483-ban bekövetkező halála után az örökösöktől azt a város veszi meg.131 Rajec egészen a Vág-völgyi vasút megépítéséig azonos nagyságú település volt mint Zsolna, amelynek 1869-ben is csak 2870 lakosa volt,132 miközben Rajecnek 2666.

Turot és Poluzsjét közelsége miatt Sztrecsényhez már ennek megalapításakor átcsatolhatták. Poluzsjét 1403-ban említik először.133 Ami Turot illeti, Stephanus de Tauricz 1386k, Petrus de Tauricz 1416-ban szerepel a zsolnai városi jegyzőkönyvben.134 Mint a Rajeci völgy minden községe, ez is soltészséggé alakult, soltészcsaládja a Turecky, Tursky nevet viselte. 135 A feltehetően Csák Máté idejében melléje telepített Háromudvar 1416-ban már meglévő település, említenek benne egy Lacztko de Tribus curiis személyt.136 A latin községnév nyilvánvalóan fordítás, mégpedig magyarból.

Konszkát illetően arról értesülünk, hogy a már említett erdőjogát az uradalom megsértette, ezért 1413 október 28-án Lodowyk iudex seu rehteer de Konzka valamint a falu jobbágyai tiltakoznak szabadságuk újabb keletű csorbítása ellen, ezért Zsigmond Ztrechen várnagyához és egyéb tisztségviselőihez levelet intéz. A levélben szereplő rehtersygh/rehtersegh szavak, meg az előbbiben lévő Fekete erdeu arra utalnak, hogy a falunak voltak magyar lakosai is, akiket még a Balogok illetve soltészaik telepíthettek oda.137 Ugyanaznap, 1413 október 28-án Zsigmond Cseh János iudex seu rehteer de Thaplafalva konszkaiakéhoz teljesen hasonló panaszát is orvosolja.138

A konszkai vilicus et iudex 1421-ben a sztrecsényi possessiók vitájában lép fel. 139

1414-ben, Szentháromság vasárnapja után két nappal (jún. 5.) a túróci konvent előtt Pál fia László, ennek fiai Miklós és Péter továbbá ennek fia András Pan de Kamien-Poruba az üres és puszta Kunyerad betelepítésére adnak a Konszka községben lakó Aranarovics-nak mondott Miklósnak, valamint örököseinek advocatiam sive scultetiam cum uno Lanco et Curia, sessióval, malomjoggal és kocsmatartással a Kamenna Porubán szokásos módon, minden census, collecta és taxa nélkül. Az ott letelepedők 24 évre szabadságot kapnak, a munera kivételével. 12 év eltelte után az egész közösség évente 3 brevis márka földbért fizet. 24 év után lép életbe a részletesen felsorolt a teljes cenzus, collecta és munera kötelezettség. A vitás dolgokban évente háromszor a bíró és az uraság képviselője közösen ítélkeznek. Minden ügyben Zsolna, feljebbvitelkor Korpona dönt. A bíráskodás jövedelmének 2/3-a az uraságé, 1/3-a a soltészé. Az uraság ilyenkor csak két szolgával és három lóval jelenhet meg. A hospesek azaz jobbágyok ingó és ingatlan javaikat szabadon adhatják-vehetik. Az elhagyott ingatlan javakat a bíró foglalja el és a német szokás szerint osztja el.140 A szövegben előforduló helynevek a másolat készítésének idején (1802) használatos alakban fordulnak elő, az uraság („Pan") azonos a későbbiekben Praznovszkynak nevezettel, tekintettel a benne felsorolt Miklósra, aki 1414-ben Rajecen járt el és Andrásra, aki az 1490-ben elhunyt Péter apja lehet. Konszka úgy látszik, nem sínylette meg a morva betörést, hiszen soltészt is tudott adni, amint Sztránszké sem, mert temploma sértetlen maradt.

1417-ben - mint 1361-ben is - Krasznán egy határjáráskor jelen van egy Porubkáról elnevezett Porubszky, ez esetben Petrus de Porroba,141 aki értelemszerűen a Praznovszky család tagja.

Az 1385-ben elpusztult Frivald helyreállítása igen későn történt meg. 1413. okt. 22-én Stibor erdélyi vajda Trencsén, Beszterce, Szolnok főispánja és a Vágvidék ura Trencsénben kelt oklevelében142 hozzájárult ahhoz, hogy hűséges, kedvelt szolgája, a nemes férfi, Michael Walach Frivald soltészjogát (villicatum et judicium) megvegye, földet, erdőt, mezőt, cserjést 250 magyar márkáért.

Stibor utasította Liptói Lászlót a birtokba helyezésre és Baliczky Andrást, hogy védelmezze szabadságjogát bármi adóztatási kísérlettől, minden zaklatástól. Liptói László valószínűleg a lietavai várnagy volt és azonos az 1388-ban e funkcióban lévő Melchior fia Vladislavval. Baliczky András pedig a túróci ispán, Stibor veje, a szomszédos szklabinyai uradalom ura. A szövegből az derül ki, hogy a vevőt elsősorban az állattenyésztés érdekelte, ezek jogának részletes körülírását igényelte: "in bonis, agricultis, pratis, fenetis, montibus, promontoriis aut aliis quibusvis locis pascere boves, vaccas, scrophas, oves seu alia animalia debeat." A Hátszegi kerületből való soltész néhány magával hozott erdélyi románnal meghonosította az erdei juhászkodást. Ők adhatták a vlach neveket a környékbeli hegycsúcsoknak. Feltehető, hogy Stibor a közeli besztercei vár kapitányának szánhatta, de miután három hónapra rá meghalt, erre aligha kerülhetett sor.143 1410-ben a besztercei várkapitány Stibor honfitársa, a lengyel Jaroszló volt.144 A malom, fűrészmalom, sörfőzés, halászás joga az oklevélben nincs megemlítve, ezeket azonban leszármazottjai gyakorolták, ezért a szokásjog alapján kerültek az új soltész birtokába. A bíróé volt a falu földjeinek 1/3-a.145

Az új soltész a régi boronatemplom romjain újat épített, maga számára pedig kúriát.146 A család 1480 táján a templomot szárnyasoltárral látta el.147

1385-ben Csicsmány - úgy látszik - nem pusztult el. 1393-ban a Privigyéhez tartozó Lipnik határjárásában a nemesi tanúk közt szerepel Miklós fia János de Cchychman, továbbá Péter fia Péter de Wrbanow.148 1397-ben a Csicsmánnyal szomszédos község, Nyitra-megyei Csávoj149 határjárásában említik Cichman birtokot.150 1411 november 6.-án az 1393-ban említett Csicsmányi Miklós fia János más néven jelenik meg: Néhai Túróci Miklós, Uyhel-i bíró fia Jánosként, aki lemond csicsmányi, (Kiszuca-)újhelyhez közeli szvederniki és a túróci zábori öröksége feléről nővére, Klára, Rakovi Lőrinc fia Márton felesége javára,151 majd 1411 december 26-án Túróci Miklós özvegye, fiai és leányai Chychman-t zálogba adják Rakouch-i Lőrinc fiainak 16 évre 2000 aranyért.152

Még 1411-ban Chychman-t Túróci Miklós újhelyi soltész birtokát neje Erzsébet és gyermekei, János és Katalin elzálogosítják 16 évre 2000 forintért Rakouch-i (Rakovszky) Lőrinc fiának. 153

1393-ban a Privigyéhez tartozó Lipnik már említett határjárásában a nemesi tanúk közt szerepel Peteu fia Benedek de Luchka is. 154 A Lucska ekkor még mindig lakatlan erdő . Ezt a Petőt a Lucskaiak közt nem tudjuk elhelyezni.

1414 július 2-án Naghchorna/Naghcherna-i Loukus fiait, Mártont, Jánost, Mihályt, Tamást, Pétert és Fülöpöt beiktatják a Trencsén-megyei Zdudench birtokába.155 Ez a birtok nem más, mint a Lucska-erdő Csicsmánnyal határos (déli) része, amelyet tőle az említett Studenec patak választ el. A Podmaniczkyaké lett az erdő másik (északi) fele, ahol később Facskó jött létre.. Az említett Naghcherna -i Leukus egy másik fia, Miklós 1361-ben királyi ember a krasznai iktatásnál.156 A Leukus név, mint egy 1488-i oklevélből kiderül, nem Lökös, hanem a Levkó latinos változata, szintén délszláv,.157 s jelentése 'Balog'.

Ebből az 1414 évi iktatásból arra lehet következtetni, hogy a Csernyánszky család egy tőről fakad a Podmaniczkyakkal, s az említett Csarnak leszármazottja. Az iktatás legvalószínűbben egy osztály nyomán jött létre, amikor Csarnak örökösei egyik felének jutott Tepla, Vrchtepla és Csernakovkosztolec, a másik felének a két Cserna és a Lucska erdőnek a Studenec-patakkal határos, e patakról elnevezett fele.158

1418 márc. 8-án Lucskai Bertalan tiltakozik az ellen, hogy a Lucska birtok felét a Podmaniczkyak elfoglalják159 Itt az a kérdés, hogy melyik feléről van szó. Én úgy gondolom, hogy az említett Studenecről, amely nem volt az övék. Ebből összetűzés, emberölés lesz. A Podmaniczky család egyes tagjai Rajec városában laknak, legalábbis 1428-ban Sebestyén, aki rajeci plébános. 160

A Csernyánszkyak egyébként tekintélyes család: János 1479-ben tanú Lednice határperében, egy Mátyás 1481-ben és 1493-ban királyi ember a drienovei iktatásnál, 1488-ban maga is perel. Csernyánszky Tamás magtalanul halt el, birtokát 1508-ban a Szapolyai család kapta adományba, de Csernai Thehen Demeter ennek ellentmondott.161

Zsigmond és Mohács között.

Lietava és Sztrecsény uradalma évtizedeken át egy kézben volt. 1437-ig Borbála királyné birtoka volt, Zsigmond halála után ismét királyi birtokok lettek. A hozzájuk tartozó falvakat a szükségnek megfelelően olykor átcsoportosították. Konszka és Sztránszké 1456-ban még Sztrecsény tartozéka. 162 1474-ben már, amikor Mátyás király Lietavát Kinizsinek adományozza, Stranya (Sztranszké), Konska, falvakat itt sorolják fel. A Rajeci völgy falvai közül szerepel köztük még Dywrchyna (Gyurcsina), Frywald, Schwgye (Suja), Jasenowe (Jeszenové), Zbynyove (Zbinyó), Czerna Parva (Kiscserna) és Rayecz. 163 Thwr, Polvsy, Theplicza 1483-ban Sztrecsényhez tartozik.164 Kinizsi halála után Lietava és Sztrecsény a Szapolyaiaké lett.165 A Rajeci völgyben lévőket felsorolták 1496-ban is. Rajecfürdőt Lietava részeként kapják a Szapolyaiak.166

Thyl Miklós volt konszkai soltész Rajecen telepedett meg. 1454-ben említenek ugyanis egy Privigyén vásározó Michal Til kereskedőt Rayczon,167 aki az ő leszármazottja lehet. 1460-1469 közt Zsolnán Rageczky Michal néven szerepel.168 A Thil család később nemcsak Rajecen, hanem Frivaldon is élt.

Német nyelvű iratok Rajecről a pusztítások miatt nem maradtak fenn. 1476-ban a rajeci városi jegyzőkönyvek nyelve latin volt. 169 1478-ból való - a jóval későbbi másolatban fennmaradt - rajeci mészárosok céhlevele, amely szerint a céhmester a német nevű Yano Mandel.170 1479 május 1-én szláv nyelvű oklevelet adnak ki Rajecen Zsolna város részére, amelyet Stranska, Kuonska, Kamenowa Poruba, Durczina, Fraywald, Ssugie, Jesenowa, Bynov soltészai is tanúsítanak.171 1485-ből fennmaradt egy szláv nyelvű részlet a mára már megsemmisült legrégebbi rajeci könyvből, amely szerint Iwaniš telket vett Dorotha Galiczkától.172 A vevő neve a János délszláv változata, lehet hogy személye is. Az eladó pedig nagy valószínűséggel lengyel. 1488-ban Ragecz város bírája oklevelet ad ki,173 amiből kiderül, hogy Rajecen még ez évben is működött latin nyelvű oklevelet kiadó kancellária. 1492-ből pedig két szláv nyelvű jegyzőkönyv-kivonat maradt fenn.174

A ránk maradt legrégibb rajeci jegyzőkönyvek nyelve szláv, közelebbről cseh, „szlovákizmusokkal" 175 1515-ben a Skotna-hegy ügyében a Presnowsky nemesek ellen ad ki testimoniumot a polgárság, amit tanúsítanak Matthia de Czerna és Albert de Durczina „nemesek" is.

1522-ből való az a jegyzék.176, amely szerint az egyes települések dézsmája

Ragecz 21 F 18 d              Konska 3 50

Welka Čzerna 1 26            Chunerad ---

Mala Čzerna ----                Poruba 4 25

Yassenowe 3 50                 Durczina 3 50

Zbynow 2 87                      Friwald 3 50

Kleczany 1 50                     Fackow 2 44

Poluwsy 80                         Ssuge 2 --

Stranske 3 50

Tridvoryt 1438 okt. 3-án Albert király eladományozza Hranostay Miklósnak - vélhetően az addigi soltésznak - és fiainak, Jakussonak és Jánosnak, Jakusso fia Miklósnak, valamint Streczen-i Matthussonak, akiket beiktatnak a Sztrecsényhez tartozó Thwur királyi possessio melletti Trydwory villaba, továbbá két kúria birtokába. 177 1439-ben mindazonáltal nemcsak Tur, de még Háromudvar is Sztrecsény részeként szerepel.178 A háromudvari Miklós fia Hranostay Jaksso 1450-ben megveszi egy helybeli jobbágy földjét.179 1451-ben Jakuss fia Miklós és György elzálogosítják Trencsén-megyei Zamrzlo birtokukat.180 1525-ben Zaramodvor-i Jánost említenek.181 A község teljes egészében nemesi birtok, a rovásadó összeírásokban nem szerepel.182

1483-ban Porwbka, a Praznovszkyak Trencsén-megyei fészke Sztrécsnóhoz tartozik,183 miután nekik ott nem birtokuk, csak soltészségük lehetett. Praznovszky (Práznóci) András fia Péter 1490-ben (Kő)Porba, Keleczen és Hwnyarad birtokokról végrendelkezett, amelyben zálogként ő birtokolta testvére, István részét is.184 Az örökhagyót 1449-1486 közt gyakran jelölik királyi embernek, több familiárisa is volt.185 A harmadik testvér Práznovszky György volt, 1474-ben Podmaniczky László brumovi várnagya ..186

A már korábban említett Praznovszky Miklós, aki 1414-ben két ügyben - mint befolyásos ember - Rajecen eljárt, már birtokolhatta nemcsak Kunyerad, hanem Konszka és Klecsén falvakat is. Praznovszky György Hunyeradot zálogba adta Hranosztay Györgynek, Klecsént pedig a Rajecen lakó Kelemennek. Ezeket 1511-ben fiai, Benedek és Mihály visszaváltják. Benedek fia Péter - testvérei, Pál és Ferenc nevében is - elzálogosít Hunyeradon 1523-ban három jobbágytelket és a soltészség felét a Lehoczkyaknak, érte a Porubka birtokkal jótállást vállalva. 1525-ben Porub(k)án elzálogosítanak hat jobbágytelket az Egresdyekenek.187 Porubkáról van szó, mert a jobbágynevek szlávok188 s nem azonosak az 1530k Kőporubán összeírt nevekkel. Kőporubán 1511-ben a Szádeczky-Kardos család is birtokolt.189

Csicsmányt az egész 15. sz.-ban a túróci Jeszenszkyek és Rakovszkyak birtokolták. Ez utóbbiak a túróci Jeszenszkyeknek egy ágát képezték.190 Alsó-jeszeni Mátyás veje, Urbonowzky János 1500-ban csicsmányi részét 400 aranyért zálogba adja unokatestvérének, Rakovszky Györgynek. A falu másik részét zálogba adja 1502-ben a túróci Kossuthfalván lakó Detrich János a Nagyjeszeni családnak. A Rakovszkyak és Jeszenszkyek Ulászló ellen voltak, ezért 1506-ban Csicsmányt és Szvederniket a birtokos Kossuth-i Miklós halála után Zabláti Jánosnak és utódainak adja. Később visszakerül eredeti birtokosaihoz, mert 1549-ben a portális összeíráskor a földesúr Urbanovszky János, aki 1557-ben lemond részéről Rakovszky György javára 40 aranyért.191

Lucskai Bertalan fia Lőrinc hűtlenségbe esik, ezért 1440-ben a király tőle birtokait, Lucskát, Vrchteplát és Csernakokosztolecet (Chernakowkostelech) elkobozza és a Podmaniczky Lászlónak, a családi vagyon nagy gyarapítójának és másodfokú unokatestvérének, Klobucsai Miklósnak, a Klobusiczky család megalapítójának adományozza.192 Úgy tűnik, az oklevél szerkesztői előtt nem volt tudott, hogy a Lucska erdő Lucskaiakat illető része már a Studenec nevet viselte, s nem is Lucskai Lőrinc birtokában volt, hanem a Csernyánszkyakéban.

1451-ben az erdő még mindig Silva Luchka193 néven szerepel. Ez után nem sokkal települhetett Facskó, de az is lehet, hogy már megvolt néhány éve, csak adómentesen, ezért nem említik. A Lucska-erdő betelepítésre a viszályok miatt tehát csak egy évszázaddal a megszerzése után kerül sor. Ám nemcsak ez akadályozta a telepítést, de az is, hogy a soltész-telepítések kora lejárt, nem nagyon volt telepíthető lakosság. A 15. sz. közepén kapóra jöttek a Kárpátok vonulatában éppen akkor odaérkező nomád valachok. Az alapító soltész német lehetett, legvalószínűbben Gajdellről vagy Tuzsináról. Facskót a szomszédos német falvak lakosai ugyanis a maguk tájszólásában még a 20. sz.-ban is Wōtschnhā-nak nevezték, azaz Fotschenhau-nak,194 vagy inkább *Fatschenhau-nak.195 Németprónán és környékén ugyanis az ei ā-nak hangzik. 196

1458-ban a Podmaniczkyak megszerzik Beszterce várát.197 1469: Mátyás király új oklevelet ad ki a Podmaniczkyaknak meglévő Fachko-ra és két másik helységre, „amelyeket már régóta bírtak". 198 E három község nem szerepelt az 1458-i adománylevélben. Fachkwalhota 1471-ben. Beszterce vár tartozéka, a Csernyánszkyak alapítása Kyss Charna soltészség is, Nagycserna viszont nem, 199 ez Csernyánszkyak nemesi birtoka.

1488-ban Ragecz város bírája és tanácsa Friwald, Durczina, Ssuge, Jesenowe, Zbynow és Konska bírói, valamint e családok további tagjai, végül Peter Thyl frivaldi jobbágy tanúságára oklevelet ad ki arról, hogy Nobilis Andreas Czernensky de Czerna az ősétől Lewkó/Lowkótól örökölt Studenecz possessio-t háborgatás nélkül birtokolja.200 Ez utóbbiról nem derül ki, hogy csupán erdő, ilyen nevű falu ugyanis nem létezett, legfeljebb valach pásztorszállás. Az itt említett Studenec a felsorolt falvak közül Frivaldhoz esik a legközelebb, ezért szerepelnek az oklevélben első helyen e falu soltészai, sőt még egy ide való jobbágy is.

1495-ben és 1496-ban Podmaniczky László fia Jánosé Vrchtepla és (Csernako)Kostolec egésze valamint Fachko fele. 201 Ez - gondolom - úgy értendő, hogy a Lucska-erdő azon fele, amelyre a Podmaniczkyak Facskót telepítették. 1498-ban Beszterce uradalma falvainak nobiles et circumspecti közt szerepel Jacobus de Phaczko,202 azaz a soltész. 1500-ban a község neve Faczko 203 1508-ban Mynkowcz János megveszi a facskói bíróságot Kostowycz Lukács vlach eredetű facskói bírótól, aki azt maga is vétel útján szerezte,204 feltehetően a német alapítótól. A soltész-alapítások korának lejártát mutatja már az is, hogy e facskói soltészokat nem nevezik már 'Facskovszky'-nak.

A rokon Csernyánszkyak és Podmaniczkyak ellentéte az ősi Lucska erdő miatt tovább tart. 1510-ben A Podmaniczkyak bizonyítványt kapnak arról, hogy a Zwha völgy, ahol tugurium valahorum van, s ahonnan nemes Csernai Gáspár egy hegyipásztor jószágát elhajtotta, nem Rajechez, hanem Facskóhoz tartozik, amely mindig is a besztercei várhoz és a Podmaniczkyakhoz tartozott. E Csernai Gáspár ellen egy Csernai János tanúskodott. 205 1511-ben olyan egyezség született, hogy Lietava urának, Szapolyai Jánosnak a rajeci területen (annak határán) lévő Sucha Dolina erdejét a Podmaniczky János jobbágyai szabadon használhatják. 206

Mohács után.

A Mohács utáni évtizedeket két okból kell áttekintenünk. Egyrészt, mert ekkorból maradtak fenn az első urbáriumok részletes gazdanévsorokkal, másfelől területünket ekkor súlyos pusztulás érte, amely a lakosság korábbi etnikai sokszínűségét csökkentette azáltal, hogy az üressé vált telkeket szlovákok kapták meg. Az eddigi szórványmagyarságank nyoma sem maradt, a németség is erősen visszaszorult, ellentétben a szomszédos Privigyei-medencével, ahol ilyen pusztulás nem volt. Ezek a falvak németek is maradtak, amíg csak lakosaikat 1945-ben ki nem telepítették.207 Ebben a korban történt több soltészcsalád megnemesítése is.

A lietavai és sztrecsényi uradalomra csehországi szedleci Kosztka Miklós Zápolya János királytól 1529-ben adománylevelet szerzett. Ferdinánd király 1531-ben Lietava ellen küldte hadvezérét Thury Miklóst, aki azonban nem tudta bevenni a várat. 1532-ben Kosztka átállt Ferdinánd oldalára s 1534-ben tőle is adománylevelet kapott.208 1535-ben be is iktatták az új földesurat Lietava uradalmába, így Stranska, Konska, Gywrchyna, Frywald, Swgye, Cherna, Jesenowe, Zbynow falvak, Ragecz város és Porwba nemesi kúria birtokába, továbbá Sztrecsény és a többek közt hozzá tartozó Thwr, Polusie, Porwbka birtokába. Ezen jelen voltak a a Rajeci medence falvainak „nemesei" közül a Gywrchyna-i András, Porwbzky Mihály de Porwba, Cherniczky János de Cherna. Az iktatásnak a Podmaniczkyak azonban ellentmondtak, 209 ezért tíz évig tartó háborúskodás követte a Kosztkák és a Podmaniczkyak között.

A lietavai uradalomból fennmaradt egy 1543-ban készült, urbárium,210 amely azonban 1530 k. állapotokat tükröz.211 Rajecen a következő nevek tűnnek németeknek a 78 névből: Duss, Fabianow, Hanzik, Jaklow, Kubanow, Laczman, Mandlinyow, Perma, Ssnaker, Sollys, Wynkler. 212 1586-ban a rajeci tanács 11 tagja közül német nevű: Thil és Mandl.213 1608-ban a 103 rajeci családból Czimrman, Fabian (2), Halmes, Hudlman, Jokell (3), Knoten, Mandell (2), Niczell, Plundra, Wenczel. 214 1626-ban Fabian (4), Halmes, Jokell (3), Knoten, Kudliman, Kudlinian (3), Mandell, Niczell, Šlajfar német nevűek, 215 holott semmi nyoma nincs már a német nyelvhasználatnak.

Frivaldon 1530k 16 telkes jobbágy és 1 bírói család volt. A nevek legnagyobb része német eredetű: Artel, Czymerman, Hos, Konswal, Krajcza, Langpetrow, Mandl, Ssuster, Wenczlow, Weyss, .

A lietavaihoz hasonló archaizmust látunk a Podmaniczky-uradalom esetében is. Az 1540-i keltű, de 1535 előtti állapotot tükröző urbárium 15 telkével Facskó ezen részének messze legnagyobb települése, mérete azonos Frivaldéval.216

Az 1536-ban felvett rovásadó összeírás azonban tükrözi a bekövetkezett pusztulást. Eszerint a Lietavához tartozó Zbynowe totaliter exusta, Frywaldt, Chyerna hasonlóképpen, Konzka 8, Ztranzka 11, Jazzanowe 7, Porwba 8, Hwynarad 8, Dwrchina 10, Swhya 4, Reycza 33 porta után adózik. Sztrecsényhez tartozik Thwr 7, Polwbzny 3, Porwbka 1 portával. Saját nemesei vannak a következő falvaknak: Chychman 2, Klechan 2 portával,217 t. i. a Praznovszkyak. Másik két birtokukat viszont a Kosztkák ragadták magukhoz, így Porubát és Kuneradot 1539-ben és 1543-ban is a Lietavai uradalomnál tartják nyilván, 1543-ban Klecsént is.218 1545-ben azonban Praznovszky Pálnak visszaítélik Poruba, Chunerad, Kleczen birtokokat.219 Klecsén nemesei a Klacsánszkyak voltak,220 akik a Praznovszkyak egy ágának tekinthetők.

Kosztka tíz éves háborúskodás után a közben ismét Ferdinánd ellen fordult221 végül a Kosztkák és a Podmaniczkyak 1545-ben fegyverszünetet kötnek, elismerve benne a Praznovszkyak jogait is.222 A vidék azonban hatalmas pusztulást szenvedett, 223 amely csak részben tükröződik az 1548-i rovásadó összeírásban, amely szerint csak Facskót, Jaszenovét és Zbinyót illetően írják, hogy a királyi hadak, a spanyol lándzsások felégették. 224 A frivaldi telkek egy része éveken át üresen állt vagy részben elpusztult. Az 1548-as kapuadó összeírás szerint 1 bíró, 2 zsellér, 2 szegény, 1 pásztor élt a faluban, 1549-ben bírót nem is említettek, csak 3 zsellért és 3 elszökött gazdát. A számok itt „portát" jelentenek. A falu 1553-ban összesen 4 "portát" tett ki.225

Kőporubán, Praznovszky Pál birtokán 1554-ben Johannes Rácz jobbágyot említenek,2261558-ban e birtokon azt a bizonyos Csjerné Hori-t (Fekete hegyet) Kosztka emberei változatlanul háborgatják.2271561-ben meghal Praznovszky Pál.228 1587-ben Kunyerád, Kőporuba és Klecsen már a Hathalmyaké,229 akiktől leányágon a Szobekek öröklik.230

A Kosztkák és Podmaniczkyak háborújában a pusztulás érintette Rajecet is. Temploma rommá lett, csak 1610-ben állítottak ismét helyre. Ekkor készült a templom északi kapuja 1611-i évszámmal és Luther-rózsákkal díszítve. A Rajeci völgy forgalmi szempontból változatlanul jelentős. Amikor az 1530-1540-ben megnyitott Bécs-Pozsony-Buda első állami postavonal után az 1550-ben megnyitják a másodikat is, ez nem más, mint a Pozsony-Nyitra-Privigye-Vág völgye-Eperjes-Kassa útvonal. 231

A német neveket lassan Frivaldon is felváltották a szlovákok. A német nyelv a 17. század harmadáig élt a faluban.232Az eredeti német nevek tulajdonságokat, a végzett mesterségeket jelölték. A foglalkozások nevét lefordították (Kovač), vagy a nehezen kimondható vezetéknév helyett, a kevésbé nehezen kimondható keresztnév lett a vezetéknév: Czymerman (1543), Toman Cimrman (1580), Toman (1622 stb.) illetve Svarcz (1622), Jakub Svarc (1625), Jakub (1720 stb.) .

Frivaldszky János, a család nemességének megszerzője (1583) 1606-ban Frivaldon még németül végrendelkezik.233 Nemességét főurak szolgálatában szerezte, mint több más soltészcsalád is. A Gyurcsánszkyak címeres levelének kelte 1587.234 A Sujánszkyaké 1631. 235

Rajec élén még 1543-ban soltész állt (Jan Foytow, azaz Rajczy János ), mint a többi településekén is.236 A Rajczy családnév első említése 1608-ból való (Rajsius)237E család eredeti neve gyaníthatóan Thyl volt, tekintve, hogy e nevet 1586 után Rajecen többet nem említik. A Rajczy családot nemesként a 1754-i nemességvizsgálatkor is összeírják, rajeci lakosként 238Az 1608   urbárium idején már évente választott bíróság van239

A 1732 évi trencsén-megyei nemességvizsgálatkor a Felső (zsolnai) járásban armalista nemesek a Zbinyovszkyak is 240

Kiscsernán 1530 k. Yarik Czernanski a fojt, Bernat Czernanski pedig adózó telkes.241 Nagycserna 1548-ban a Besztercei uradalom része, és Podmaniczkyaké. 2421549-ben Kiscsernán egytelkes nemesek Czernensky György és Bernát.2431608- ban,244 majd 1626-ban245 már ez utóbbi család is nemesként szerepel Bernatowski néven. Ez azzal magyarázható, hogy a Csernyánszky család nemességét nem családnévhez kötött armálisban kapta, hanem a Podmaniczkyekkel, Klobusiczkyekkel közös ősük azzal a bizonyos, sok viszontagságot megért Lucska erdőbirtokkal. A 1646/47-i nemességvizsgálaton két Csernyánszky családot ismernek el, nagy- és kiscsernaiakat.246

Fachko 1548-ban más községekkel a Besztercei uradalom része, és Podmaniczkyaké 247Facskóban 1550-ben Walachi élnek, 1552-ben nunquam aliquid solverunt, 1555-ben Waczko-ban sunt vigilatores arcis, azaz a besztercei vár őrsége. Ez évben ezek a walachok 15 1/2 sessiót laknak, sajtot és bárányt adnak az uraságnak.. Ez alól nem kivétel a iudex Joannes Hrana sem.. 1559-ben a község neve Faczkoua lehota.248

Czyczman-nak 1549-ben Joannis et Ladislai Vrbonowzky nemesek a birtokosai. 249

Tridvory 1590 táján Ludbreghy István birtoka, akinek ekkor bekövetkezett halála után fiúörökös híján rá veje, Szeghy István kap adományt. A 19. sz.-ban is a Szeghy család birtoka.250 Itt nem az 1357-ben kihalt Péc nembeli Ludbregi családról van szó, hanem egy másikról, Péter fia Czúz János, 1356-ban tapolcsányi várnagy, 1357/58-ban horvát bán leszármazottjairól, akik 1384-1421 közt Körös-megyében Ludbreget, Zágráb-megyében Bisztrica várakat birtokolták.251

A Rajeci völgy településszerkezete 1450-re alakult ki, s a jelenkorig változatlan maradt. A Csák Máté kor magyar betelepülői a szlávságban felolvadtak, ugyanez történt - valamivel később - a 12. sz.-i német kisebbséggel is: A 17. sz. közepére még a tisztán németek által telepített Frivaldon is kihal a német szó. A 17. sz.-ban a cseh nyelv is beolvad a szlovákba.

 

1Petrovsky - Šichman, Anton közleményei: (Vlastivedný Sbornik Považia, 1958: 5., 1962: 123., 1963: 127.., 1964: 87., 1965: 53.)

2Braniczky, Milan: Dopravna štruktura Žilinskeho okresu,Vlastivedný Sbornik Považia,, XIV. 1980. 66. ; Kavuljak, Andrej: Lietava. Turčiansky SV. Martin, 1948 31. ; Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon. Műemlékvédelem, 2005. 1-8.

3Országos Széchényi Könyvtár, Pesthy F.:Helységnévtár Fol. Hung. 1114. (továbbiakban: Pesthy)55. .kötet, 222/v ; Jančo, Štefan: Z dejin Rajca do roku 1848: Vlastivedný Sbornik Považia, 1962 . 44-45.

4Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Budapest, 2003. 82, 84, 94.

5Kristó Gyula: Nem magyar népek i. m. . 85-87, 90, 92-94.

6Kristó Gyula: Nem magyar népek i. m. 89.

7Chaloupecky, Václav.: Kniha Žininska Bratislava, 1934 84, 89.

8Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Bp. 1988 II. 687; A királyi darócok tulokszarvval adóztak

9Fejér György: Codex diplomaticus, I-X, Buda, 1829-1844 (továbbiakban CD) X. 4. 642.

10Kiss Lajos i. m. I. 652, 658.

11Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár. A továbbiakban:DL) 18846

12Van egy ugyanilyen nevű falu félúton Németpróna és Privigye közt is, amelynek német neve is Halbesdorf. Az utóbbi magyarosított neve Erdőrét, (obec v poluvží). Ez egy harmadik néveredeztetési lehetőség.

13Petrovsky-Šichman, Anton.: Predhistorické vzťahy čiech k severozapadnému Slovensku Vlastivedný Sbornik Považia 1962. 122-128.

14Fekete-Nagy Antal: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV. Trencsén vm. 1941 117-118,

Lukinich Imre: A podmanini Podmaniczky család oklevéltára I-V. Bp. 1937-1942 I. 4.

15Kristó Gyula: Nem magyar népek i. m. 124.

16Weinelt, Herbert: Die mittelalterische Deutsche Kanzleisprache. Brünn-Leipzig, 1938.

17Kavuljak, Andrej i. m. 111.

18Ritters Geographisches-statistikes Lexikon, Leipzig, 1910 I. 743, 744, 754

19Szombathy Viktor: Csehszlovákia. Panoráma, 1973. 568.

20Magyar Eszter: A feudalizmuskori erdőgazdálkodás az alsó magyarországi bányavárosokban (1255-1747) Bp. 1983 61.

21Pesthy 55.kötet, 166. ; .id. Frivaldszky János: Egy felvidéki község és soltészcsaládja Turul, 71. (1998) 98.

22id. Frivaldszky János: Középkori templomszentély Frivaldon. Műemlékvédelem, 48. (2004) 379-380.

23Štátny Archív, Býtča, Oravsky Kompossessorat, Andreánskeho usporiadanie (továbbiakban OK) fasc. 182. no. 1-5.

24Štátny Archív, Býtča, Rodné archívy, Rod Frivaldsky (továbbikaban ByRF). no.2.

25OK fasc. 182/1/5

26Štátny Archív Žilina, Mestečko Rajec 8. Mestska kniha (1515-1798)

27Országos Levéltár, ( Illésházy-család levéltára, továbbiakban:P1341), 27. lad. 10.fasc. Ratio victualium; Kušik, Michal: Urbare feudalnych panstiev, Bratislava, 1959 II. 232-233.

28Chaloupecky, Václav : Kniha i. m. 115.

29mint a Szepességben is tették : Kristó Gyula: Nem magyar népek i. m..145.

30DL 794 ; DL. 795,

31DL 65710,

32Jančo, Štefan i. m. 50;

33Knauz,Ferdinánd: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Strigonii, 1874. I. 318. - Fügedi e Kázmért Hont-Pázmány nembelinek (Bényei ágbelinek) mondja (Fügedi Erik: Vár és társadalom i. m 181. ), az ő nyomán Engel is, (Engel Pál: Archontológia i. m. I. 398.), ám ennek apja akkor Pongrác volna. (Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. sz. közepéig. Budapest, 1901 I. 194.)

34Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. században. Bp. 1977 102, 179,

35Kristó Gyula: A tatárjárás (1241-1242) In: Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig, Főszerk. Székely György. Szerk. Bartha Antal. Budapest, 1984. 1424, 1234

36Mednyánszky Alajos: Malerische Reise auf dem Waagflusse, Pest, 1825 (Magyarul: Bp. 1981 ) 198

37Frivaldszky János: Adalékok Lietava (Szlovákia) építéstörténetéhez, Műemlékvédelem 38. (1994) 222.

38Radocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Budapest, 1955. , 272, 279, 327, 358, 387, 397, 465.

39Mályusz Elemér: Túróc megye kialakulása. Bp. 1922. 23, 36.

40HO, VI. 213.

41Fügedi Erik: Vár és társadalom i. m. , 181.

42Fügedi Erik: Vár és társadalom i. m. 102.

43Vlastivedný slovnik obci na Slovensku, Bratislava, 1977 (továbbiakban: Vlastivedný slovnik) II. 456.; Fügedi Erik: Vár és társadalom i. m. 179.

44Jančo, Štefan i. m. 46.; Kavuljak, Andrej i. m. 78.

45Bitusik, Peter - Židek, Ladislav: Rajec 1193-1993. Mestsky urad Rajec, 1992. 19-20. néphagyomány alapján; ugyanilyen oknál fogva valószínűtlen, hogy a Jasenové melletti, már említett Hradisko lenne ez a vár, mint Plaček, Miroslav - Bóna, Martin: Encyklopédia Slovenských hradov. Slovart, 2007. 249-250.  sejti. 

46Moravčik, Jozef: Zaujimava stavba v Rajci. Spravodaj Mestskeho Muzea Rajec, 1995, 2. 5 ;

47Bitusik, Peter - Židek, Ladislav i. m. 29.; Jančová, K.: Rajec a jeho stavebny vyvoj Vlastivedný Sbornik Považia. 1962;

48Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma. Budapest, 1973. 67.

49Lukinich Imre i. m. I. XIX-XX.

50Tagányi Károly: Jelentés a Gorove-pályázatról, MTA Értesítő, 1914. 337.

51Fügedi Erik: Németjogú falvak..., In: Székely Gy. szerk.: Tanulmányok a parasztság történetéhez a XIV. században, Bp. 1953. 227. ; Kristó Gyula: Nem magyar népek i. m..142.

52Fekete-Nagy Antal i. m. 93

53 CD XI. 515-516.

54 CD XI. 533-534.

55Karácsonyi János: i. m.. I. 175.

56Fügedi Erik: Vár és társadalom i. m. 103.

57Kristó Gyula. I. Károly főúri elitje. (1301-1309). Sázadok, 133. (1999) 53.

58Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma. Budapest, 1973. 74, 126, 135, 205.

59Fügedi Erik: Vár és társadalom i. m. 109, 162, 201. Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp. 1993., 332

60Zsigmonkori Okmánytár (továbbiakban: ZSO) IV. 2872 (DL7848)

61Kis-Suja egyébként sosem létezett, maga a község igen kicsike is. A magyar Csia, Csiha személynévből való eredeztetés (KISS L. 1988) azért valószínűtlen, mert ez esetben 1200 előtti alapítást kellene feltételezni. Csák Máté előtt e vidéken magyar alapítót egyáltalán nem ismerünk.

62Fügedi Erik: Németjogú falvak. i. m. 234-235

63Vatikáni Magyar Okmánytár, Bp. 1887. , I. sorozat, 1. kötet, 184.

64CD XI. 516.

65Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1447. I-II. Budapest, 1996. I. 399.

66Fekete-Nagy Antal i. m. 137-138.; Kavuljak, Andrej i. m. 81; CD XI. 512.

67Chaloupecky, Václav : Kniha i. m. 86.

68Chaloupecky, Václav : Kniha i. m. 91.

69Fekete-Nagy Antal i. m. 188-189, 217; Zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. III. Pest, 1874. 366-369.

70Engel Pál: Archontológia i. m. II. 8.

71Amint azt a szerző személyesen látta. - 1748-ban beomlás történt, amit kijavítottak, a nyugati homlokzaton álló tornyot is ekkor építették. (Štátny Archív, Býtča, Trenčianska Župa, Conscriptio Parochilalium, 1754) A beomlás a templom szentélye fölötti boltozatnál volt, itt a falat pótpillérrel erősítették meg. 1858-ban egy földrengés után a templomot elhagyták és újat építettek., szobrait a konszkai templomba vitték.

72Kočiš, Jozef: Štátny Archív v Bytči. Bratislava, 1959. 119. ;

73Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény. A továbbiakban: DF) 261460

74Magyar Eszter i. m. 19.

75Chaloupecky, Václav : Kniha i. m. 84.

76DL 76010

77Vlastivedný slovnik I. 473.

78A helynév az egész Felvidéken több helyen előfordul. Kiss Lajos i. m. I. 457. Sem a 'kunyhó', sem a 'szirt', sem a 'törpefenyő' nem látszik a helyre jellemzőnek.

79Fekete-Nagy Antal i. m. 173.

80DL 5040

81DL 794 , DL. 795,

82Engel Pál: Archontológia i. m. . I. 338.

83Munková, Eva: Čičmany. Žilina, 1992. 14.

84Engel Pál: Archontológia i. m. . I. 338.

85Vydra, Jozef: Ľudova architektura na Slovensku. Bratislava, 1958. ; Pražák, Vilém: Úvod ke studiu čičmanskeho domu Vlastivedný Sbornik Považia, XV. 1985. 221-237.; Munková, Eva i. m. 12-14.

86Munková, Eva i. m. 13.

87Kristó Gyula: Nem magyar népek i. m. 134-135.

88Vlastivedný slovnik II. 27

89Tagányi Károly: Nyitra megye német telepeinek eredete. Századok, 14. 1880 64.

90CD X. 2. 165.

91Vlastivedný slovnik III. 211.

92DL 37667

93Lukinich Imre i. m. I. XXIV-XXIX. -- Klobusicon ugyan már 1262-ben említenek Mikud és Mika nevű személyeket, (Fekete-Nagy Antal i. m. 279.) ezeknek azonban közben - úgy látszik - magvuk szakadhatott.

94Engel Pál: Archontológia i. m. I. 471. ; Kristó Gyula. I. Károly főúri elitje. (1301-1309). Sázadok, 133. (1999) 55.

95Engel Pál: Archontológia i. m. II. 265.

96Engel Pál: Archontológia i. m. I. 138.

97DL 65757; Lukinich Imre i. m. I. 4.

98Historicky slovník slovenského jazyka. Bratislava. 1994 II. 46. Lukinich Imre i. m. I, 4. a kisorosz (ukrán) 'tuskó, kőtuskó' szóval magyarázza.

99id. Frivaldszky János: Néhány adat a románság magyarországi történetéhez. Századok, 2005. 2. 449-457.

100Schrauf Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen, Bp. 1892. 4,

101Fojtik, Juraj: Mestské a obečne pečate Trenčianskej župy, Bratislava, 1974 84.

102Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, Bp. 1984. 16, 153.

103Lombardini, Alexander: Lietava. Slovenské Pohľady, 1884 441-442.

104OK fasc.182/1/5

105Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Bp. 1977, 187.

106Engel Pál: Királyi hatalom i. m. 144.; CD, X. 4. 642. (1407-re keltezve. Lehet, hogy ekkor írták át. ZSO nem említi.)

107ZSO IV. 2442 (DL72818) 2482. (DL7786)

108ZSO IV. 2872 (DL7848)

109ZSO IV. 4034. (DL7908 )

110ZSO IV. 4035, 4063. (DL 8078)

111Engel Pál: Archontológia i. m. , I. 399.

112ZSO IV: 2214, V. 787.

113DF 268735 ill. DL 87885

114Fügedi Erik: Vár és társadalom i. m., 43.

115Bitusik, Peter - Židek, Ladislav i. m. 30.; Vlastivedný slovnik II. 473-474. ; Jančová, K i. m.;

116ZSO I. 5313.

117Engel Pál: Királyi hatalom i. m. 131.

118Lukinich Imre i. m. I. 9.

119DL 8442

120Schrauf Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen, Bp. 1892. 41, 152.

121Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században Bp. 1879. 366.; OL, E156, 85 fasc.no.10, Irr. fasc. 2. no. 10.

1221413-ban Dyonisius Emerici de Roycza, 1418-ben Stephanus de Roycza (Varsik, Branislav: Slováci na pražskej univerzite do konca stredoveku. Bratislava, 1926. 23.)

123Doninról részletesebben: Engel Pál: Archontológia i. m. I. 214, 280, 431, II. 214. ; Daniela Dvořáková: Lengyelek Luxemburgi Zsigmond udvarában. Századok, 136. (2002) 407-409.; 1439: DL 44697

124ZSO. III. 1484. (DL48176 )

125Engel Pál: Archontológia i. m. II. 189.; DL 39287, DL 39288.

126ZSO VII. 1650 (DL 10757)

127Tóth-Szabó István : A cseh huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 1917. 114.

128Engel Pál: Archontológia i. m. I. 468.

129Chaloupecky, Václav : Kniha i. m. 99.

1301405-ben Martinus de Zylyna, 1415-ben Joannes de Zilina, 1420-ban Nicolaus de Žilina (Varsik, Branislav i. m. . 21, 23)

131Lukinich Imre i. m. I. LVIII, 138, 173

132Vlastivedný slovnik III. 353.

133Kavuljak, Andrej i. m. 80.

134Chaloupecky, Václav : Kniha i. m. 84, 89.

135Kavuljak, Andrej i. m. 87

136Chaloupecky, Václav : Kniha i. m. 89.

137ZSO IV. 1228

138ZSO IV. 1229

139ZSO VIII: 859.

140Štátny Archív, Býtča, Trenčianska Župa, Kamenna Poruba , no. 87. - Az oklevél a DF sorozatban nem található.

141CD X. 8. 588.

142ByRF, no. 1. hártyán, papírfelzet alatti pecséttel, XVIII. századi téves olvasat szerint az évszám 1418. (DF 266609).Regeszta: ZSO IV. 1215.sz.

143Walach Mihály pályafutása, valamint az oklevél szövege: id. Frivaldszky János: Egy középkori román eredetű nemesi család a Felvidéken Mediaevalia Transilvanica, 5-6. (2001-2002). 63-64

144Engel Pál: Archontológia i. m. I. 279-280.

145id. Frivaldszky János: Egy felvidéki község i. m. 90-106.

146id. Frivaldszky János: Középkori templomszentély i. m. 379-385.

147id. Frivaldszky János: Frivald középkori Szűz Mária-szobra. Ars Hungarica, 32. (2004) 217-224.

148ZsO I. 2786

149Csávoj Czabaj, a Vérkői Pénzes családé., amely nem rokon a Podmaniczkyakkal. (Lukinich Imre i. m. I. LX-LXI.) 1478-ban megszerzik e faluban rejlő királyi részt is.(Lukinich Imre i. m. I. 122. DL. 17174) - A nem messze fekvő Trencsén-megyei Cselkó-lehotát 1540 k. viszont Czawkowa lhota-nak írják (Lukinich Imre i. m. III. 165). E települést a Domanizsán prediális lednicei Posnanus jobbágy és fia, Celko alapította. (Fekete-Nagy Antal i. m. 237.) E poznani prediális neve - lengyel lévén - megengedi a Czawko írási formát is. Ennek alapján úgy látszik, hogy a Vérkői Pénzesek és Cselkó családja egy tőről fakadnak.

150ZsO I. 4946.

151Munková, Eva i. m. 15.

152ZsO III. 1429, DL 67348

153DL 67348, Kavuljak, Andrej i. m. 79. szerint a falut ekkor alapítják. Fekete-Nagy Antal i. m. 108. A 2000 forint megfelel 500 márkának.

154ZSO I. 2786

155ZSO IV. 2212.

156Fekete-Nagy Antal i. m. 107. DL 5040.

157Ld. a bosnyák király, Tvrtko nevét.

158Levkó a Csarnak fia Pálnak testvére lehetett. Átlagban 30 éves generációkkal számolva, meg figyelembe véve a nagykorúságot mint jogképességi feltételt az derül ki, hogy Csarnak és Adrián név szerint nem ismert apja egy generációval lehetett idősebb Károly királynál, s mikor 1308-ban bejöttek, a fiúk is felnőttek lehettek.

159ZSO VI: 1605; Lukinich Imre i. m. I. 14-15.

160Lukinich Imre i. m. I. 18-19., Fekete-Nagy Antal i. m. 295, 326

161Fekete-Nagy Antal i. m. 238. Lukinich Imre i. m. I. 538-539.

162Fekete-Nagy Antal i. m. 77-78.

163DL 45660

164Fekete-Nagy Antal i. m. 171. DL 18846

165Kavuljak, Andrej i. m. 48.

166DL 20315

167Chaloupecky, Václav : Kniha i. m. 109.

168Chaloupecky, Václav : Kniha i. m. 115, 124.

1691879-i hiteles másolatban: DF 268736

170Chaloupecky, Václav: Středoveke listy ze Slovenska, 1937. 182.

171Chaloupecky, Václav: Středoveke listy i. m. 129

172Chaloupecky, Václav: Středoveke listy i. m. 148.

173DL. 19421. (A kiadási hely nem Regéc!) Studenecz falut Fekete-Nagy i. m. 190 sem ismer.

174DF 268738, az egyik latin fordítása: DF 268737

175Jančo, Štefan i. m. 48.

176DF 26839

177DL 13241

178Fekete-Nagy Antal i. m. 171. 77-78

179DL 14364

180DL 15621

181Lukinich Imre i. m. II. 313.

182Lukinich Imre i. m. II. és III.

183Fekete-Nagy Antal i. m. 171. DL 18846

184DL 19626

185Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében. Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása. Századok (2005) 139. 277-278.

186DL 45586

187Fekete-Nagy Antal i. m. 341.

188Fekete-Nagy Antal i. m. 172,

189Fekete-Nagy Antal i. m. 140, 274

190Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és leszármazási táblákkal. 1 12.k. Pest 1857 1865 IX. 611.

191Munková, Eva i. m. 15.

192DL 13568

193Fekete-Nagy Antal i. m. 117-118, 149.

194Weinelt, Herbert: i. m. 241- 243.; Kavuljak, Andrej i. m. 111 is német falunak tartja.

195Grimm, Jakob und Wilhelm: Deutsches Wörterbuch, Leipzig, 1885 III. 1363. Fatsche, Fatschen többféle jelentéséből a 'kötelék' hozható összefüggésbe, a névvel 'szerződés ' értelemben, amely vagy a lehota alapítási szerződésére, vagy a Lucska-erdőt felosztó egyezségre utal.

196Hanika, Josef: Siedlungsgesichte und Landgeographie des Deutschen Maullandes in der Mittelslovakei, München, 1952 72.

197Lukinich Imre i. m. I. XXXVI.

198Fekete-Nagy Antal i. m. 117-118, Lukinich Imre i. m. I. 87-88. (DL. 16847 )

199Fekete-Nagy Antal i. m. 117-118, Lukinich Imre i. m. I. 95-96. (DL. 17174)

200DL. 19421. (A kiadási hely nem Regéc!) Studenecz falut Fekete Nagy 190 sem ismer.

201Lukinich Imre i. m. I. 258-259, 272 ( DL 20305, DL 20393)

202Lukinich Imre i. m. I. 326.

203Lukinich Imre i. m. I. 364

204Fekete-Nagy Antal i. m. 284, 307.

205Lukinich Imre i. m. I. 580.

206Kavuljak, Andrej i. m. 139.

207Győrffy György: Az árpádkori Magyarország történeti földrajza. IV. 1998. 342.

208Kavuljak, Andrej i. m. 50-51;

209Lukinich Imre i. m. II. 522-525.

210OK, fasc. 182. no. 1-5.

211id. Frivaldszky János: Egy felvidéki község i. m. 93-94

212Kavuljak, Andrej i. m. 78.

213ByRF no. 4.

214P1341, 27. lad. 10.fasc. Ratio victualium;

215Kušik, Michal i. m. II. 25-26.

216Lukinich Imre i. m. III. 165.

217Országos Levéltár, Magyar Kamara Archívuma, Conscriptiones portarum (továbbiakban: E158) XVIII k. 79-109.; idézi: Lukinich Imre i. m. II. 580-590.

218Kavuljak, Andrej i. m. 65.

219Lukinich Imre i. m. III. 322.

220Vlastivedný slovnik II. 27.

221Kavuljak, Andrej i. m. 52.

222Lukinich Imre i. m. III.335-337.

223Kavuljak, Andrej i. m. 49

224Lukinich Imre i. m. III. 566-574. (E158 XLIII 249-365.)

225E158, Trencsen m. XLIV. 130. 167 cím; E158 XLIII k. 249-305. és XLIV k. 71-127.; idézi: Lukinich Imre i. m. III. 574. és IV. 69.

226OK Elenchus, Lietava, „L" 201.

227OK Elenchus, Lietava, „L" 202

228OK Elenchus, Lietava, „L" 204

229OK Elenchus, Lietava, „L" 217

230Štátny Archív, Býtča, Trenčianska Župa, Kamenna Poruba , no. 43.

231Hradszky József: A szepesi „tíz lándzsások széke" vagy a „kisvármegye" története, III: Lőcse, 1895 128-130.;

232Holuby, J.L. : Predpisy cirkvam... Cirkevné Listy, 1887. 2.sz.

23317. századi szlovák fordítás: Štátny Archív, Býtča,Trenčianska Župa, Processus civiles III. 5/56 (1791)

234Federmayer Frederik: Lexikón erbov šľachty na Slovensku I. - Trenčianska stolica. Bratislava, 2000, 60.

235Federmayer Frederik i. m. 249.

236OK, fasc. 182. no. 1-5.

237Federmayer Frederik i. m. 196

238Országos Levéltár, C30 Acta Nobilium, Trencsén megye.

239P1341, 27. lad. 10.fasc. Ratio victualium;  

240Schneider Miklós: Trencsén megye 1725-32. évi nemesség vizsgálatai. Szombathely, 1938 . 26,

241OK fasc. 182/1/5

242Lukinich Imre i. m. III. 544.

243Lukinich Imre i. m. IV. 50- 75. (E158 XLIV. 71-127.)

244P1341, 27. lad. 10.fasc. Ratio victualium;

245Kušik, Michal i. m. II. 25.

246Federmayer Frederik i. m. 145.

247Lukinich Imre i. m. III. 544.

248Lukinich Imre i. m. IV. 52, (E158 XLIV 71-127) 280, (E158 XLIV 233-262) 464, (E158 XLIV 355-399) 630. (E158 XLIV 631-692) V. 310, (Országos Levéltár, E156 Magyar Kamara Archívuma, Urbaria et conscriptiones, fasc. 62. no. 37.) 392.

249Lukinich Imre i. m. IV. 50- 75. (E158 XLIV. 71-127.)

250Nagy Iván i. m. X. 555.

251Engel Pál: Archontológia i. m.. II. 54, 150.